Beszámolóinkat olvashatjátok itt.

Letartoztattaak Rokamokat!!!

Rokamokat mintegy ketszaz tarsaval egyutt letartoztattaak es rendorseegi buszokkal szaallitottaak el a teerrol (place de la republic) tegnap este. A letaroztatottak tobbsege eroszakmentes ellenallo, szemlelo, vagy fuggetlen ujsagiro volt. Beszamolo kesobb!!!

Kiskanál

Kezemben kiskanalam. Most közgazdászt játszom. Mégpedig olyat, aki az eszközhöz rendeli a célt, jobban mondva a célokat. Most a csokikrémnél tartok. Kezdetnek kiskanalamhoz rendeltem a vaníliapudingot, majd jött a konzervkukorica, és most itt vagyok. Felfalok mindent, ami kiskanállal felfalható, de ami a legfontosabb, hogy 10 másodperc sem lesz a mosogatás, ha végeztem.

Vihar

Ömlik az eső. Ez jót tesz, elmossa az utcáról a szart.
Ha egy filmben volnánk, akkor ez akár a holnapi nap vészjósló előjele is lehetne (mármint a vihar). Dörög az ég, villámlik, az utcáról kisgyerekek sikítása szűrődik fel - mily édes dallamok -, és pont amikor zajt hallottam kiégett a lakásban az egyik izzó. A félhomályban gépelek, és ki tudja mit hoz a holnap, ha lesz egyáltalán... :)
Holnap reggel nyolckor indulok H-val és R-rel Párizsba.

Munkához való jog

(forrás: lefigaro.fr)

Kedden újra az utcára vonulnak a diákok, egyetemi hallgatók, munkavállalók és a szakszevezetek.
Egy valaki már jelezte, hogy keddre valószínűleg már Párizsba ér. Ahhoz, hogy találkozni tudjunk, fel kell vennünk a kapcsolatot. Ezért létrehoztam egy email postafiókot: parokamoka/kukac/gmail.com
Remélem kedden már együtt tüntetünk!

A fenti fotón egy korábbi Aix-en-Provence-i tüntetés egyik jelenetét láthatjátok a munkához való jog koporsójával.

Többen is felhívtátok rá a figyelmemet, hogy sokat írtam a tiltakozásokról, viszont arról, hogy mi ellen is van ez az egész, vajmi keveset.
Igen komplex kérdésről van szó, hiszen a tiltakozás túlmutat a CPE (a kritizált jogszabály) elleni fellépésen. A létező problémára (munkanélküliség a frissdiplomások körében) adható alternatív válaszlehetőségek sokkal komplexebb kérdéseket vetnek fel, és a jelenleg uralkodó gazdaságszervező-elvekkel mennek szembe.
Most bemásolom ide legutóbbi bejegyzésemhez írt egyik hozzászólásra adott válaszomat.

"A munkához való jog, mint alkotmányos jog, nem csak azt jelenti, hogy vállalhatsz munkát, ha tudsz, hanem azt is, hogy lehetőséged van erre.
Mint ahogyan a pihenéshez való jog sem azt jelenti, hogy pihenhetsz, ha tudsz.

És itt van egy minőségi kérdés, amit kisebb jogszabályok bontanak ki.
A pihenéshez való jog érvényesüléséhez milyen zajszint engedhető még meg (és a környezetedre ez milyen kötelességeket ró), vagy a munkáról lévén szó: milyen kötelezettségei vannak a munkáltatónak a munkavállaló felé. Milyen biztosítékok kötik meg a kezét. Ezek a jogszabályok azok, amik az alapjogok érvényesülésének színvonalát behatárolják. Ha a színvonal csökken - mint ahogyan a CPE esetében történik - akkor hiába hivatkozunk gazdasági fejlődésre, mert eközben egy politikai visszafejlődésről is beszélnünk kell. Milyen fejlődés az, ahol az emberek életminősége romlik? Fejlődés az egyáltalán?"

"Ni amendable, ni négociable, retrait (retrait, retrait) du CPE !"

Ez az együtt menetelő hallgatók, diákok és munkavállalók egyik legtöbbször hallatott jelmondata. Nagyjból azt jelenti, hogy "Se nem módosítható, se nem tárgyalási alap, vissza a CPE-vel!". Vagyis addig nem hajlandók tárgyalni a megoldásokról, amíg a kormány vissza nem vonja a már megszavazott törvényt. Ez az, amit most a diákok ultimátumának neveznek itt. Chirac azt mondta, "Nem vagyok híve egy demokráciában az ultimátumoknak. Két demokratikus intézmény vagyunk. Volt egy forradalom, amivel ezt elértük, hogy kifejlődhessen." Majd kifejtette, hogy nincsen ez rendjén, hogy valaki ultimátumot ad egy törvény ellen, amit a parlament megszavazott. Vagyis Chirac úgy véli a civil ellenállók antidemokratikus poltikát folytatnak.

A hallgatói és gimnazista szervezetek, valamint a szakszervezetek ellenben úgy gondoják, hogy a döntés előkészítés folyamatába nem lettek bevonva, ezért valójában ők azok, akik az antidemokratikus folyamatot megakasztották.

Villepin miniszterelnök parlamenti felszólalását, melyet a CPE ügyében tett, folyamatos bekiabálásokkal zavarták. Kifejtette, hogy mindenben választ kívánnak adni a társadalmi akaratra. Elmondta, hogy a kormány tisztán hallotta a társadalom akaratát, és most kész, hogy segítsen.
Ezt nem sokkal követte Sarkozy felszólalása - akinek nevét egyre többször láthatjuk horogkereszttel díszítve Párizs házainak falaira fújva - melyben a tőle megszokott aggresszív hangot hozta, és a tüntetések rendbontóinak üzent, hogy el lesznek kapva és törvény előtt felelősségre lesznek vonva.

Hasonló módszerrel törték le a külvárosok lázadásait is. Sarkozy fenyegetett, és büntetett, Villepin pedig új tanulmányi programot hirdetett.
A tüneti kezelés stratégiája folytatódik.

A diákok nem kizárólag azért vonulnak utcára, mert a törvény nem tetszik nekik. Érzik, hogy probléma van. Most más a helyzet, mint '68-ban volt. Ma nem a gazdasági szárnyalás és a teljes foglalkoztatás éveit éljük, mint akkor. A probléma az - és ezt a csak a fiatalságban meglévő ösztön súgja a tüntetőknek - hogy igazságtalanság történik. Valahogy nincsen az rendben, hogy a jogainkat csorbítják, és azt mondják nekünk, hogy ez az érdekünk. Valahogy természetellenes az egész, ahogyan a szabad piacra hivatkozva kiszolgáltatottá tesznek bennünket. Miért lett előrébbvaló ma a nagy cégek, vagy a tőke szabadsága a mi szabadságunknál, az emberek szabadságánál? Ezt a kérdést tették fel kimondatlanul is a diákok. Lehetséges-e, hogy egy gazdaságszervező elv - mely a szabad piacra épít - maga alá gyűr minden más elvet, és legfőbb princípiumává válik a társadalom megszervezésének, és mi állampolgárok, mint egy totális államban, az óriáscégek érdekeinek kiszolgálójává silányulunk le. Hiszen ezeket a cégeket demokratikusan képtelenek vagyunk ellenőrizni. Ők korunk leghatalmasabb antidemokratikus intézményei. Működésüket törvények közé tudnánk szorítani a törvényhozáson keresztül, ha nem függenénk már tőlük ilyen nagy mértékben.

Semmi nincsen. Mi lenne??

néhány hippinek bevertek egyet

Lyon 15h-18h

A tömeg ma valamivel kisebb volt. A mai felvonulás főként a gimnazistáké volt, bár volt egy különítménye az én tanszékemnek is. A menet ugyanott ért véget, mint legutóbb. Itt volt egy száz fős erőszakosabb csoport, akik köveket és üvegeket kezdtek dobálni a rendőrök felé.
A rendőrök 10-15 könnygázbombát lőttek a tömegbe, amire a gyerekek sikoltozva szétszéledtek, pedig valójában ártalmatlan volt a dolog.
Meghatározta a hangulatot az erőszakos és erőszakmentes résztvevők szembenállása. Kisebb dulakodás is kialakult a téren, mert a csendesebb többség nem engedte, hogy felborítsák a kukákat, eloltották vízzel az égő szemétgyűjtőket is, és megpróbálták csendesíteni a keményebb magot. Leírva komikusabb, ott elég szomorú volt, hogy néhány hippinek jól bevertek egyet a "huligánok", az egyiknek eleredt az orra vére, a másiknak egy kicsit felrepedt az arcán a bőr.
Aztán volt néhány letartóztatás, és a kemény mag eltűnt, a maradék gimnazista csoport (mintegy 50 fő) pedig erőszakmentes ellenállásba kezdett, és leült a téren. A rendőrök először felráncigáltak egy-kettőt, nagy hangzavar támadt, és akit felráncigáltak az utána újra visszaült. Ez ment egy darabig, és néhányan már kameráztunk is, de amikor a rendőrök ezt észrevették, akkor rögtön elmenekültek, és azt mondogatták egymásnak, hogy ne csináld, itt a tv, itt a tv.
Közelről akartam felvenni egy letartóztatást az egyik mellékutcában, ahol egy punk fiút fektettek a földre. Már másfél méterről vettem, de az egyik rendőr letakarta az objektívet a kezével és elküldött, úgyhogy messzebb mentem.

Egyébként már rájöttem, hogy a forradalom nagy ellensége az alvás. Ma átaludtam a délelőtti eseményeket.

decentralizált forgalom blokkolás

Maradok Lyonban. H-nak közbejött valami, egyedül kellene mennem. Az egyik szervezet visszavonta a támogatást, ezért csak 320 vonatjegy lesz ingyenes, potyára meg nincs kedvem odamenni. Nincs kedvem a tömeghez sem. A visszautat egyedül kellene stoppolnom. A tüntetések folytatódni fognak még pár hétig biztosan, úgyhogy lesz még alkalmam részt venni egy nagyon.

Viszont nemsokára kezdődik az aktív erőszakmentességi akció itt a lyoni félszigeten, és ez most sokkal jobban foglalkoztat, mint a párizsi tömeg. Érdekes volt látnom a hatalmas tömeget, meg mindent, de azért a legjobb élményem Párizsból az, amikor egyenként álltunk az autók elé, és blokkoltuk a közlekedést szerte a városban. Szóval az volt a legszebb része, amikor saját magunk spontán módon és erőszakmentesen kitaláltuk, hogy hogyan járulhatunk hozzá az ellenálláshoz. Sokkal hatásosabban működött a tüntetés e decentralizált formája. Hiszen egy sáv blokkolásához elég egy ember is, négy ember pedig elég egy kereszteződéshez. Azaz párszáz ember egy egész város közlekedését megbéníthatja. Ha rendőri intézkedés történik, olyankor át lehet menni egy másik helyre, hiszen az autóutat bárhol lehet blokkolni. Gyakorlatban a rendőr semmit nem tud ez ellen tenni, legalábbis Párizsban esélytelenek voltak, hiszen amint leküldtek az útról egy tüntetőt, ötven méterrel arrébb megjelent egy másik. A rendőrség képes koncentráltan nagy erőket felvonultatni és megtőrni az erőszakot, de ha nincsen erőszak, és nincsen tömeg, akkor nem tud mit kezdeni.
A decentralizált forgalom blokkolásnál minden tüntetőt egyenként kell leküldeni az útról. Egysezrűen nincsen annyi rendőr, hogy minden tüntetőre jusson egy.
Párizsban ráadásul egy erőszakos blokk is működött a Place de la Nation-on, ami elvonta a rendfenntartó erők jelentős részét.

Irány újra Párizs!

Már szinte bizonyos, hogy holnap megint utazunk H-val Párizsba! Természetesen erről is írni fogok. Valószínűleg holnapután este már olvasható lesz a beszámoló!!

Tegnap blokád alá vonták az IEP-t, azaz a tanszékemet, úgyhogy most egy ideig megint zárva lesz.

Holnap, azaz csütörtökön reggel 8-kor ingyen vonatokat indítanak Lyonból Párizsba a délutáni - valószínűleg minden eddigit meghaladó - anti-CPE demonstráción résztvenni kívánó diákoknak. A vonatokon összesen 3000 hely lesz.
Esélyes, hogy én is ott találom magamat holnap reggel, de még nem biztos.

Két rendőr verte meg és hagyta magára azt a ma is kómában fekvő középkorú férfit (Cyril) a szombati tüntetésen, akiért ma újabb demonstrációt tartanak Párizsban 18 órakor. Az eseményeket több újságíró is dokumentálta. A képeken állítólag jól látható, amint a férfi menekülni próbál, mire több rendőr is utánacsap, és az ütlegelést folytatják a földön fekvő férfin. Az egyik újságíró felszólította a rendőröket, hogy hívjanak elsősegélyt, mint ahogyan ez törvényi kötelességük, amire ők nem reagáltak. A mai tüntetés résztvevői követelik, hogy a felelősöket büntessék meg!


Egy kicsit vicces érdekesség: a nagy madárinfluenzák időpontjai nagyjából egybeestek a nagy népi mozgolódások és forradalmak időpontjaival. 1918 - spanyol nátha, 1957 - ázsiai influenza, 1968 - hongkongi influenza, 2006 - madárinfluenza pánikkeltés.
Tudtátok, hogy hagyományos influenzában a Földön évente 20 millió ember hal meg?

Jelszavak

Ide gyűjtöm a jelszavakat.

Rendszeres:
1.
2. Polices partout, justice null part!!
3.

Alkalmi:
- Ré-sis-tance! Ré-sis-tance! (Sorbonne előtt)
- Aujourd'hui dans la rue, on va continue'!! (A Place de la Nation-on a Sorbonne diákjai skandálták)

Police partout, justice null part!

Néhány órája értünk vissza Lyonba stoppal Párizsból. A szombati nap nem fog kitörlődni az emlékezetünkből, ez már bizonyos. Már tegnap próbáltam írni, de letelt az időm a netkávézóban, és a gép az egész addigi írásomat törölte. Szomorú.
Részt vettünk a felvonuláson, és a demonstráción a Place de la Nation-on, és az utána következőkben. Ott voltunk a Sorbonne előtt is.

A tegnapelőtti könnygázt még érzem az arcomon, és az égő benzin szaga is mintha mélyen beleitta volna magát az emlékezetembe. A Sorbonne előtt más fajta gázt kaptunk, mint előtte a Place de la Nation-on (PN). Ennek nem volt szaga, ezt nem lehetett visszadobni, vagy visszarúgni a feladónak, mint ahogyan azt a másik kis füstbombát. Ez egyszer csak csípni kezdi az ember torkát, és nem tudja, hirtelen honnan is jön, csak azt látja, hogy mindenki leborulva az arca köré csavarja a sálját. Aztán két percig tart az egész, és újra folytathatod, amit csináltál, mert eloszlik a levegőben. Igazából akkor kellemetlen a dolog, amikor vízzel keveredik, mert olyankor jobban csíp. Tudták ezt azok is, akik felénk irányították a vízágyút és végigjáratták a tömegen.

A PN-on nem volt vízágyú. A Sorbonne hallgatói egy tömbben érkeztek a térre, énekeltek, és jelmondatokat skandáltak. "Abba ma már nem hagyjuk, kint az utcán folytatjuk!!" (szabad ford.) és így is lett. A városban este a tömegoszlatás után polgárháborús hangulat uralkodott. De ne rohanjunk ennyire előre.
A PN egyik mellékutcájában leginkább külvárosi fiatalokból álló ~100 fős tömeg dobált üvegekkel egy teknősökből álló sorfalat. A teknősök nem mozdultak, türelmesen vártak. Én jó helyet kerestem a felvételeknek. Felmásztam egy telefonfülke tetejére, és onnan vettem filmre, ahogy rugdosnak, felborítanak, és felgyújtanak egy autót tőlem néhány méterre. Ahogyan a talaj - szó szerint - egyre forróbbá vált alattam, azon gondolkodtam, ha megindul a rendőrségi akció, miként fogok elmenekülni. Közben körben törtek a kirakatok, és repültek az üvegek. Egy fiú monitorral a kezében szaladt kifelé. A kocsi egyre jobban lángolt, gyorsan lemásztam a fülkéről, távoztam, és közben vissza-vissza néztem a kabinra amin előtte ültem, és amit éppen akkor vertek szét néhányan.
Utána egyre több füstbombát dobtak be a tömegbe, mi pedig mindig siettünk hatástalanítani azokat, vagy visszadobni. A tér minden oldalát lezárták 20 óra előtt nem sokkal a rendőrök, távozni sok helyen lehetett, de be már senkit nem engedtek. A tér közepére füstbombákat dobtak, a kifelé áramló tömeget pedig először hagyták távozni, majd minden irányból megnyomták a Cours de Vincennes felé, ahol aztán a kifelé áramlók felborogatták a kukákat, szétverték a telefonfülkéket, és alaposan megdolgoztak kívül-belül egy tudjuk melyik gyorséttermet, ami volt olyan merész és nyitvatartott.
Miután kívülre kerültünk, körbejártuk a környéket, hátha valahol vissza tudunk menni a térre, de a teknőcők mindenhonnan körbezárták. A tömeg azt ordította: "Police partout, justice null part!", azt jelenti Rendőrök mindenütt, az igazság sehol sem!
Még kicsit részt vettünk egy másik mellékutcában egy spontán aktív erőszakmentességi akcióban, aztán elindultunk a Sorbonne felé.

Út közben mindenhol ellenállók voltak. Már senkinek nem kellett mondani, hogy mit tegyen. Nem kellett hangosbeszélőben irányítani az embereket. Én is egyszerűen csak kiálltam az útra egy autó elé, szendvicset ettem, és egyszerűen nem foglalkoztam vele, ha dudálnak. Tőlem húsz-harminc méterre szintén állt valaki. Nem kellett tömbökben állnunk, és sokan lennünk ahhoz, hogy elhigyjük, lehetséges ellenállni, már egyedül is ment. Így blokkoltuk a belvárost egyenként és csoportokban. Közben az autósok soha nem tapasztalt szolidaritást mutattak, persze voltak, akik nyomták a dudát, de többen is integettek, és mosolyogtak. Közben egy rendőr unottan cammogott utánunk. Ha feloszlattak egy ilyen blokkoló csoportot, akkor a tegjai egyszerűen átmentek egy másik helyre, és ott folytatták.

Eszünkbe jutott, hogy a Sorbonne-ra kell mennünk.

A Sorbonne-t körülvevő rendőrségi kerítés előtt álltunk, és vártunk. Itt csak egyetemi hallgatók voltak. Aztán néhányan elkezdték rugdosni a kerítést. Mind többen csatlakoztak hozzájuk. Ekkor már többszázan lehettünk, amikor az első adag könnygáz jött. Mindenki kicsit hátrébb húzódott. Amint elmúlt a hatás, a tömeg újra zengte: Ré-sis-tance! Ré-sis-tance! Egy fiú lánccal kezdte ütni a Sorbonne bejáratát eltorlaszoló, a kerítést erősítő rendőrségi kisbuszt. Mások a közvetlenül mellette lévő ház árkádja alá bújtak, benzint locsoltak a kisbusz alá, és felgyújtották. Ekkor kezdett el működni a vízágyú. Közben egy vastag huszonöt méteres kötelet hozott valaki, a kerítéshez kötötte, a diákok pedig egy emberként feszültek neki. A kerítés pedig húzódott és húzódott egyre csak kifelé, míg valaki bentről el nem vágta a kötelet. Már minden oldalon rendőrök zárták le az utcát. Több vonalban álltak fel. Valaki felfújta a kerítésre húsz méter hosszan: "Rendőrök mindenhol, igazság sehol sem!" Sokan távoztak közűlünk akkor, amikor végigjárt a tömegen a vízágyú. Mi úgy döntöttünk maradunk. Vizes hajam leráztam, arcomat pedig letöröltem, mert a könnygázzal keveredő viz elég csípős tud lenni. Kétszázan lehettünk, akik így a rendőrség által elzárva bent maradtunk. Azt éreztem, hogy most a szabadság lehetősége itt van közöttünk, hogy valójában most először vagyunk igazán szabadok, hogy minden autoritás rajtunk kívül áll, és minden ami számunkra az igazságot jelenti, az az elzárt területen belül van. A Sorbonne volt az álom, a szabadság álma. A minket körülvevő falak és kordonok a bilincseink. Egy olyan rendszer bilincsei, ami ebben a pillanatban kiszorult arról a ~100x35 méteres területről ahol mi voltunk, már csak rajta kívül létezett. A rendőrség ekkor már nem engedett senkit elmenni. Be lettünk zárva.

Most mindenki azt ordította: "Nyissátok ki az épületeket!!" És nyíltak a kapuk, és tépődtek a zárak, a diákok pedig betódultak rajta. Egy százfős csoport az aszfaltra ült és nem mozdult. Ez volt a pillanat, amikor a teknősök közeledni kezdtek, néhányan berohantak közénk, és kivittek egy-egy diákot találomra, csak hogy valakit vigyenek. Aztán tíz rendőr berohant egy elfoglalt épületbe, de már nem figyeltem mi történt ott utána. Egyre kisebb helyre szorultunk, alig fértünk már, valahogy kimásztunk a tömegből L-lel és H-val a riporterek irányában. Kétoldalról rendőrök nyomták a csoportot, aztán még néhányszor elhangzott kórusban "Hagyjatok elmenni!" majd, azt láttuk, hogy felemelt kézzel távozik mindenki a rendőrök között. Aztán szép lassan kezdték kiengedni az embereket az egyik oldalon. Még mindig sokan maradtunk, de az ellenállás már értelmetlen volt, taktikusan helyet akartunk változtatni, de 5 fős csoportokban engedtek csak ki bennünket a térről.

Amikor kijutottunk, ellenállás ide, vagy oda, azért nagyon hálásak voltunk a sorsnak, hogy nem kellett befejeznünk tanulmányainkat Lyonban, és hazautaznunk. Persze vállaltuk korábban annak a lehetőségét, hogy esetleg mindenkit letartóztatnak, aki ott marad, de végül is nem így történt. Összességében szombaton meglepően humánusak voltak a rendőrök, ez persze a minimum volna. Úgy láttam, hogy egyetlen túlkapás sem volt. Az viszont furcsa, hogy a külvárosi fiatalokat milyen sokáig hagyták "érvényesülni".


Amikor megléptünk a Sorbonne elől, néhány perc múlva "véletlenül" egy spontán demonstrációba és közlekedés-blokkolásba botlottunk, egy kicsit folytattuk, amit nemsokkal előtte abbahagytunk, azután visszamentünk a szállásra.

Az elenállás ezen a héten is folytatódik. Forradalmat emlegetni (hagyományos értelemben) még nagyon korai volna, az viszont igaz, hogy a külvárosok lázadása itt is visszaköszönt, folytatódott.

~70 perc videót készítettem. A Sorbonne-nál már majdnem teljesen üres volt az akku, ezért erről a csatáról keveseb anyag készült.

Holnap reggel 7:30-kor indulunk H-val és L-lel Párizsba. Úgy tervezzük, hogy keresünk egy már megszállás alatt álló oktatási intézményt, és bekapcsolódunk az ellenállásba, ha ez nem lehetséges, akkor majd meglátjuk... Meg persze részt veszünk a holnapi demón.

És majd elfelejtettem: az indymedia.hu felfedezte Rókamókát.

Teljes mozgósítás

Zárva az egyetem. Már messziről jól láttam, hogy a kaput itt-ott megtépett transzparensek díszítik. Közelebb érve a szövegüket is el tudtam olvasni: "Teljes mozgósítás!" "Zárva" "Az IEP* harcban áll!" "Mindenki a CPE** ellen!" "Ellenállás!". A legnagyobb, egy a teljes főbejáratot beborító "ZÁRVA" transzparens volt. Azt is feliratok hirdették, hogy egyetemünk nem blokkolás alatt áll, hanem egyszerűen zárva tart, vagyis az egyetem vezetése is a hallgatókkal tart a harcban.

Szóval a 13-án említett házidolgozatom leadási határideje ma volt. De ez ma senkit nem érdekel, úgyhogy megúsztam a magyarázkodást.

H-val estig eldöntjük, hogy szombatra Párizsba utazunk-e, vagy maradunk itt Lyonban.

*Institut d'Etudes Politiques (Politikai Tanulmányok Tanszéke, ahova járok).
**A kifogásolt törvénytervezet rövidítése.

Válságmegbeszélést tartottunk barátaimmal hajnali fél kettőig. Arról is szó esett, hogy talán a szombatot a (molotov)koktélokól fényes Párizsban töltjük.

13-án említett házidolgozatom beadási határidejét a demonstrációkra hivatkozva fogom kitolni egy héttel. Az óra címe stílusosan "La résistance" (van esély rá, hogy bejön a kifogás).

Zavargunk

kép: lemonde.fr (marseille-i jelenetek)

Mozgolódunk az egyetemen az új foglalkoztatási törvény ellen. Na persze nem csak az ellen, de ellenállásunk jelenleg ebben manifesztálódik.
Most mennem kell, mert feltámadt az utca. Állítólag a szabadság a macskakövek alatt van. Megyek, utánanézek! ;)

Ami korábban történt:
Én az egyik hivatalban csücsültem éppen és a lakhatási támogatáshoz szükséges papírokat töltögettem, amikor valaki felhívott, de kinyomtam, mert éppen egy helyi alkalmazottal beszéltem. A hívást még 4-szer ismétlődött, ötödszörre már én hívtam vissza, hátha valami fontos. Ekkor már megérkezett az sms is, hogy balhé van. H volt, akit visszahívtam. Azt mondta, hogy éppen az egyetem comupter-termében ült és net-re próbált kapcsolódni, amikor bejött egy nő, és elmondta, hogy az egyetemünk főépületében zavargások voltak, elvágtak az elektromos és információs kábeleket, úgyhogy nem működnek a gépek, és egyébként is, most mindenkire kint van szükség, mert 16 órakor kezdődik a tüntetés és felvonulás a Bellcour téren. Szóval rohantam haza a kamerámért, és vetettem egy sort a blogomra is, és most újra itt vagyok.

A tüntetésre menet az egyik lány azt kérdezte, hogy hova sietünk, rég elmúlt már a forradalmak kora, nem lesz semmi komoly, a kérdések nem az utcán dőlnek el úgysem.
Elmúlt a forradalmak kora? - kérdeztem - Mit értesz forradalom alatt? A forradalom az, amivel a szabadságunkat megalapozzuk.
- Ez igaz. - mondta
- Ma is forradalom zajlik.
- Nem igaz.
- Tudod te mi az a forradalom?
- Melyik forradalom?
- Melyik? Egyetlen forradalom létezik. A te saját forradalmad, a világ jobbátételéért tett törekvéseid. A forradalmat nem lehet időkorlátok közé szorítani. A szabadságot nem lehet örök időkre megalapozni, az csakis folyamatként képzelhető el. Nincsen kezdete és nincsen végpontja. Így ma is ez zajlik, mindenkor zajlik.

Amit nem mondtam neki, hogy ugyan kezdete és végpontja nincsen, de kritikus időszakai lehetnek. És ezek a kritikus időszakok egy ember életében sokszor eljöhetnek legyen szó akár egy lokális probléma miatt kialakult civil ellenállásról, akár az egyész társadalmat érintő kérdésről.


18:00
Fergeteges volt a hangulat a tüntetésen. A 16 órai gyülekezőről egy órát késtünk, de utolértük könnyen a tömeget, még félúton sem jártak ekkor. Csináltam egy ~25 perces videót interjúkkal, elég klafa lett. Óriási és hangos volt a menet, a házak ablakaiból pedig végig emberek integettek. Nagyon sokan készültek különböző performanszokkal a demóra, voltak akik koporsót vittek, mások zenéltek, hangszórókból szólt a zene (és helyenként az internacionálé), mások jelmondatokat skandáltak. Incidens nélkül zajlott le. Végül egy térre érkeztünk, interjú-alanyok után kutattunk, és a mellékutcákban szép számban találtunk rohamrendőröket. Minden oldalról körbevették a teret a kis teknőcök, és egy alkalommal munkájuk is akadt, amit meg is örökítettem a kamerámmal.
Egy kb. száz fős csoport - látszólag nem egytemisták, inkább külvárosiaknak tűntek - elzárták az 1-es villamos vonalát és néhány percig az autóforgalmat is feltartották, amire a teknősök zárt sorokba rendeződtek, és lassan közeldtek. Még mielőtt bárkivel találkozhattak volna, mindenki elillant.
Olyan volt ez mint az erős és oktondi teknősök, és a fürge és ravasz nyuszik harca. A nyuszik átfutottak egy másik helyre zavart kelteni, a teknősök meg unottan cammogtak utánuk.
Kellene egy firewire csatlakozó, mert anélkül nem tudom feljátszani a videót. Ha sikerül megoldanom a problémát, akkor feltöltöm a cuccot.

Következő megmozdulás szombaton lesz. Még többen és még eltökéltebbek leszünk.

Egy barátom azt mondta ma skype-on, hogy még soha nem vett lánynak virágot, de most mégis megtette. Ami viszont ennél is sokkal romantikusabb, hogy én meg tegnapelőtt vettem magamnak egy súlyzót. Rengeteg időt töltünk együtt, most éppen a talpam alatta görgetem. Nemsokára rászánom magamat arra is, hogy felemeljem. Csak attól félek, hogy kibillentem a Földgolyót az egyensúlyából.

Ma a számláló alapján úgy tűnik, hogy egészen sokan olvasták a blogot. Ha volt valami érdekes is benne, az csak véletlen lehet! Én mindent megteszek ez ellen.
Péntekig el kell készítenem egy dolgozatot a francia ellenállás titkos hadseregének strukturájáról. Ma éjszaka belekezdek. Tegnap is ezt mondtam, de ma tényleg. Ha vége a bejgyzésnek elkezdem. Csak még előtte...és még utána...

Képmutatás

Ezen a honlapon egy számlálót láthattok, ami azt mutatja, hogy mennyit költött az adott pillanatig az Egyesült Államok az iraki háborúra, és hogy ez a pénz mi mindenre volna elegendő, ha jó ügyre költenék.
Statisztikai tény, hogy ahol eddig az Egyesült Államok és szövetségesei terrorizmus ellenes harcba kezdtek, az emberi jogok megsértése és a kínzások aránya, vagy a létbizonytalanság jelentősen emelkedett.
A terrorellenes háború első szakasza Dél-Amerikában (és részben a Közel-Keleten) zajlott le a nyolcvanas években, és körülbelül 200,000 ember lemészárlásával, és a térség teljes destabilizálásával járt. Egy alkalommal az USA-t el is ítélte a hágai nemzetközi bíróság az erő törvénytelen alkalmazásáért (Nicaragua elleni agresszió miatt, amely 1990-ig tartott), nemzetközi terrorizmusért. Így ma az egyetlen ország, amelyet ilyen miatt elítéltek, az pont a terrorellenes háború legfőbb harcosa.
Ma a terrorellenes háború második szakaszának vagyunk tanúi (Afganisztán, Irak, Irán), ami semmivel sem kevésbbé képmutató, mint az első szakasza volt, és éppúgy az erőforrások feletti ellenőrzés kérdéséről szól.

BÉKEMENET - Gyülekező: március 18.-án szombaton 14 órakor, a Liszt Ferenc téren!

Békemenet

Jövő szombatra, azaz március 18-ára békemenetet szervez a Civilek a Békéért.
Ezzel kapcsolatban hamarosan feltöltöm legújabb plakátremekemet.
A plakátok eltérítésével az a célom, hogy a valóságra hívjam fel a figyelmet ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel a jelenlegi fősodrú politikai aktorok azt elfátyolozni szeretnék. Előző plakátomon száz és ezer egyéb élőlény szerepelhetett volna. Célja, hogy az élővilág egyre csökkenő diverzitására mutasson rá, és az ember felelősségére ezzel kapcsolatban, és egyidejűleg valamennyire szórakoztató is legyen, még ha komoly témáról is van szó.
Következő plakátomon, nyugodtan megígérhetem, hogy semmi szórakoztató nem lesz.

Rókamóka Élővilág 1. rész

A véznaujjú makiból ma már csak néhány család maradt fenn. Ő valóban rosszabbul él évről évre, és az is igaz, hogy egyik napról a másikra. Egyedül Madagaszkáron volt őshonos, ahol egykor még 40-féle maki élt, ma már ezek fele kihalt. Az őslakosság nem bántotta őket, mert hiedelemviláguk szerint aki megöl egyet közülük, az hamarosan szintén meg fog halni. Ezért aztán sokáig békében éltek, és úgy hitték, hogy a lénynek földöntúli hatalma van. Leginkább azokat az erdőket kedveli, amelyek idősek már, és a fák magasra nőnek. De ezeket sajnos rendszeresen kivágták, így a makik élőhelye rohamosan pusztult. A plakáton feltüntetett 97, 4% persze nem pontos adat, az igazság 99,9 százalék felett lehet. Az viszont igaz, hogy természetes környezetben ma már Madagaszkáron nincs is jelen, csupán egy ahhoz közeli szigeten. Túlélése annak köszönhető, hogy 1966-ban átmenekítettek ide 11 példányt.

Ez az állatka olyan mintha több másikból volna összerakva, körülbelül akkora, mint egy macska, denevér fülei vannak, az emlői a hasán foglalnak helyet, nem a mellkasi részen, ami miatt egy kiadós ebéd után nem tudja megsimogatni a hasát, valamint kockásra sem fogja soha gyúrni. Úgy táplálkozik ahogyan a harkály - na persze nem az orrát veri bele a fába ütemesen. Gondoljuk csak el hogy is nézne ki szegény, ha folyton a fába kapaszkodva fejelné a fakérget. Hát elég hülyén. Ha így volna, akkor nem is kellene csodálkoznunk azon hogy ilyen kevés példány maradt belőlük. Persze nem kizárt, hogy ezt teszi olyankor, amikor nem látja őt senki. De inkább igaznak tűnik, hogy rendkívül hosszú középső ujja az, amivel kikapargatja a lárvákat és rovarokat a kéreg alól.
De ami számomra a legfurcsább, hogy fészkeket rak magának a fára. Egy egyed 2-5 fészekben lakik egyszerre (mint én jelenleg). Egyikből megy a másikba, váltogatja őket, vagyis: Interfészek lakó. Az már talán nem is meglepő, hogy nappal alszik, ilyenkor bezárja az ajtót, majd sötétedéskor felébred (ebben is hasonlítunk néha egymásra), kicseréli a face-ek (ejtsd:fészek) bélését, magyarán új ágyneműt húz.
Állítólag kinézetre olyan a foga, mint a hódnak.
Hosszú ujjaival előszeretettel túrja az orrát, csipázza a szemét, fésülködik, és kiszedi a zsírt a füléből (ebben kire hasonlít?). Ha nem hinnétek, hát itt a bizonyíték:
"Segítségével nemcsak vakarózni és fésülködni tudnak, hanem arcuk minden részét, a kényes szemszögleteket, fülkagylókat és az orrukat is tisztán tudják tartani." (sulinet.hu)

Akinek van még ötlete azt illetően, hogy vajon milyen állat található meg még a véznaujjú makiban (a harkályon, a denevéren, a macskán, és a hódon kívül), az nyugodtan írja meg hozzászólásként! Minden bejelentést kivizsgálunk.

Annecy, Erdély, és békülés

Hétvégén a gazdag kultúrális életű Annecyben voltunk, ami csodálatos hely. A neve onnan is ismerős lehet hogy minden évben nemzetközi animációs filmfesztivált tartanak itt június elején. A kép olyan szögből készült, ahonnan én sem láthattam a tavat, ellenben nagyon szép látványt nyújt. A piros körrel Annecyt jelöltem. Onnan kiindulva az innen nézve baloldali hegyen laktunk egy ifjúsági szállóban. Csak videót készítettem. A fotó innen töltöttem le (érdemes megtekinteni az oldalt). Másfél napot töltöttünk itt, múzeumokat látogattunk, amelyek között érdekesek is voltak. A város, szerteágazó csatornahálózata és kis hídjai miatt rögtön Velencére emlékezteti az embert, bár természetesen teljesen más. Lyon sem csúnya város, de azért Annecy egy másik kategória.

Egy bukaresti lány azt mondta, hogy a képen látható domborzati elemek nem hegyek, csak dombok, majd kinevetett, hogy nekünk nincsenek hegyeink. Nem szóltam semmit. Európa mindannyiunké.

Időm legnagyobb részét (napi több órát) egy német fiúval és ezzel a román lánnyal (R) töltöm el. Mostanában kezdjük azt gondolni, hogy a barátság (azt hiszem az) talán a tanév befejezte után is megmarad közöttünk. Korábbi bizonyosságom, hogy az itteni ismeretségek úgy fognak eltűnni, mintha soha nem is léteztek volna, most lassan megtörni látszik. De bizonyos még most sem vagyok abban, hogy kapcsolatban maradunk. Ezt akkor tudnám leginkább elképzelni, ha a hivatásunk, a politika összekötne bennünket később. Erre jó esély mutatkozik, hiszen R-rel megbeszéltük, hogy módot keresünk rá, hogy elősegítsük a két ország civil társadalmának összekapcsolását. R jó kapcsolatokkal rendelkezik Románia legnagyobb jogvédő civil szervezetében. Hasonlóról, bár kevésbbé komolyan, már egy lengyel lánnyal - aki a lengyel Amnesty Internationalben dolgozik - is tárgyaltam.

Mostanában többször is adódott nézetkülönbség köztem és R között bizonyos kérdésekben. Megnyilatkozásaiból okkal valószínűsítem, hogy Romániában fölösleges etnikai feszültségeket szítanak, és a felszított érzelmeket politikai eszközként használják. Az általam itt megismert románokat - két román lány és egy fiú- erős nacionalizmus jellemzi.
És sajnos úgy tűnik, nem nagyon szeretnek minket általában. R-t az elmúlt fél évben nagyon megkedveltem. Felhívtam rá a figyelmét, hogy alkalmanként kirekesztő kijelentéseket tesz velünk magyarokkal szemben, és ezek alapján azt a látszatot kelti, mintha nem tartaná tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Azt mondtam neki hirtelen, hogy talán rasszista. Ő erre azzal védekezett, hogy nem lehet előítéletes, hiszen én is - magyarként - jóbarátja vagyok. (Ez hasonlatos ahhoz, amikor antiszemiták, vagy a rasszisták azzal védekeznek, hogy nem lehetnek azok, hiszen számos az etnikumhoz tartozó barátjuk van, vagy éppen ők maguk is azok, mintha az kizáró ok volna.) R kiindulópontja - mint ahogyan a román nacionalizmus gyökere is egyben - a dákoromán kontinuitás elmélet, amely szerint a románok a 2. századi dákok leszármazottai, vagyis időben hamarabb települtek Erdélybe, ezért a kulturális hatalom gyakorlásának joga is őket illeti meg, ennél fogva véleménye szerint minden autonómia-törekvés ellen lehetőség szerint fel kell lépni, valamint tarthatatlan, hogy a romániai magyarok nem hajlandóak románul tanulni és beszélni, és egyébként is, úgy csinálnak, mintha nem a román államhoz tartoznának, minek nekik saját egyetem, stb... hiszen ez egy román állam. Legnagyobb félelme volt - és ezt nem ő találta ki, hanem valakik tudatosan terjesztik szomszédunkban - hogy mi magyarok vissza akarjuk foglalni az "ő ősi földjüket", Erdélyt.

A magyarokkal szemben tanusított álláspontja ütközik a Románia által is aláírt Nemzeti Kisebbségek Védelmének Keretegyezményével:
"...egy pluralista és valóban demokratikus társadalomnak nemcsak tiszteletben kell tartania minden, nemzeti kisebbséghez tartozó személy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, de megfelelő feltételeket is kell teremteni a számára, hogy kifejezhesse, megőrizhesse és fejleszthesse ezt az identitást;".
Ez azért volt furcsa számomra, mert R egyébként mindig nagyon szimpatikus politikai megnyilatkozásokat tett, és nagyon toleránsnak ismertem meg, mégis amikor Erdélyre terelődött a beszélgetés, mindig mintha kicserélték volna. Ezek alapján úgy sejtem, a románokban valóban élhet egy félelem attól, hogy a magyarok visszaveszik Erdélyt, és ott elnyomják a román kisebbéget, mint ahogyan a történelemben hazánk valóban diszkriminálta az ott élő román kisebbséget.

Ami engem igazán bántott, az az volt, hogy R-t látványosan zavarta, amikor magyarul mondtam egy-egy erdélyi város nevét, mintha bűn volna. És amikor azt mondtam, hogy az ott élő magyarok valójában ugyanolyan rendes emberek, akkor hevesen ellenkezett. Mintha bűn volna egyáltalán magyarnak lenni, és főleg Erdélyben. Én amikor Magyarországon egy idegennyelvű városnév-táblát látok, rögtön az jut az eszembe, hogy milyen jó hogy a településen élő nemzetiségek ma is őrzik kultúrájukat. Soha nem tagadnám meg a kulturális önrendelkezés jogát azoktól, akik úgy gondolják, kultúrájuknak és nyelvüknek megfelelő oktatásban szeretnének részt venni. Amikor az alapvető jogok összeütközésbe kerülnek a nemzetállami érdekkel, olyankor nem szabadna, hogy kérdéses legyen a választás.

Úgy gondolom, hogy azokon a területeken, amelyeken leginkább homogén nemzeti kisebbség lakik, nem kellene akadályozni a kulturális autonómia kikiáltását. Ez stabilizálja az adott területet, növeli a biztonságot, és kiterjeszti a békét. Jogilag és erkölcsileg védhetetlen a beolvasztás politikája és a kulturális önrendelkezés megtagadása. Ennek esélyét, a megbékélés esélyét csökkenti az, amikor szélsőséges román szervezetek és pártok magyar okkupációval riogatnak, és természetesen az is, amikor hazai szervezetek szintén ezt teszik.

Amikor a dákoromán kontinuitás elméletét kidolgozták, a nemzeti romantika jegyében, akkoriban a "divat" az eggyökerű nép volt. (A magyarok eredetét is sokan szeretnék eggyökerűnek tudni) Számos kutatás teszi kétségessé valóságtartalmát, mint ahogyan minden nemzeti eredettörténet kisebb vagy nagyobb részben kitaláció. Azonban tiszteletben kell tartanunk ezeket az önazonosságot erősítő történeteket. A baj akkor kezdődik, amikor a történet túllép önmagán, egyesek felülértékelik szerepét, és olyan politikai célokra használják fel, amelyek szembemennek azokkal az alapvető emberi értékekkel, amelyek tiszteletben tartása szükséges ahhoz, hogy minden embernek lehetősége legyen boldogan élni ezen a Földön.


Mindezeknek miért is van aktualitása?

A román sajtó jelenleg a magyarok tervezett gyilkos merényletétől zeng. Azt gondolom, hogy Magyarországnak egyértleművé kellene tennie, hogy a román állam csatlakozása az Európai Unióhoz, a politikai unió alapelveinek tiszteletben tartását is feltételezi, és a román embereknek alapvető érdekük, hogy elhatárolódjanak a extrém nacionalistáktól! Hiszen a kulturális autonómia messze nem elszakadást jelent.

"...a magyar fasiszták és revizionisták agyából véglegesen kiszedje a területi autonómia gondolatát - mondta Corneliu Vadim Tudor a Nagy-Románia Párt elnöke."
A párt a 2004-es parlamenti választásokon 13 százalékot ért el.

Eközben néhány napja Székelyudvarhelyre román tankok érkeztek (állítólag csak korszerűsítési munkák miatt).


Hogy mi lett végül R-rel való beszélgetésem vége? Levelet írtam neki. A levélben többek között megírtam neki, hogy sokkal jobb volna, ha a senki nem foglalkozna vele, hogy ki volt előbb hol, és azt hiszem ez csak egy infantilis politika és diplomácia eszköze, és nagyon szomorú vagyok, hogy 2006-ban még ez a gondolkodásmód létezik úgy Romániában, mint (kis mértékben) Magyarországon, és nem inkább az alapjogok érvényesülését tartja mindenki szem előtt. Miután elmondtam neki, hogy mi az ami engem bánt, és dokumentumokat mutattam neki, hogy lássa, amit ő eddig tudni vélt, az sok esetben az igazságnak csak az egyik kicsiny szelete. Ő nagyon komolyan elgondolkodott, és látszott rajta, hogy sajnálja már azt ami bántót igazságtalanul mondott. Ma vacsorával vendégelt meg, és mondta, hogy azért is teszi mert elolvasta a levelet és az angol nyelven írt tanulmányokat, amiket küldtem neki ezügyben, és megértette, hogy a dákoromán kontinuitás elmélete csak egy elmélet a sok közül, és talán tényleg nem a legmegfelelőbb megközelítése ennek a problémának. Megkérdezte, hogy tényleg intoleráns volt-e alkalmanként. Mondtam neki, hogy hát...talán igen, de ez már nem érdekes.

K40

A Király utca 40. illegálisan bontás alatt álló műemlék-épületről tett korábbi bejegyzésemben, bár felhívtam rá a figyelmet, hogy túlzott üdvrivalgásra okunk nincsen, mégis naív optimizmus volt nyert csatának nevezni a történteket. Az épületet azóta is bontják. Ma már életveszély-elhárítás címszó alatt teszik ezt, amelyre szintén engedélyük van, de az Óvás! Egyesület által tegnap a sajtóorgánumoknak szétküldött fotók bebizonyították, hogy életveszély-elhárításról már szó sincsen. A háznak olyan részeit bontották a képeken, melyekre engedélyt nem kaptak, nevezetesen az addig sértetlen és ép 3. emeleti födémet. A kibontott gerendákat pedig a ház belselyében rejtették el, feltehetőleg azért, hogy a bontás kívülről fel ne tűnjön. A fotók egy másik, magasabb házból készültek.

Nagyon bántott a civilek tehetetlensége, és (a hölgyekre nem vonatkozik a következő, mint kritika) töketlenkedése, ezért írtam meg két cikkemet az indymedia.hu-ra, amelyeket az alábbi linkekre kattintva olvashattok el:
Első cikk
Második cikk

Talán írásaim is belejátszottak, hogy civiljeink ébredeznek, így egy kellemes programot tudok is ajánlani minden olvasómnak! Szombaton reggel vegyetek részt a tervezett figyelemfelkeltő és akadályozó demonstráción! Találkozó szombaton reggel 7-kor a Király utca 40. előtt! Személyi igazolvány mindenkinél legyen! Aktív erőszakmentességi akcióra számítani lehet.