2006. április 29., szombat



Köszönöm az oldal hűséges látogatását! Ígérem, hamarosan lesz új tartalom is.

2006. április 19., szerda

Borul a Moszkva tér!!!


Critical Mass CSAPATINDULÓ
Találka: Moszkva tér Start: 14:00

Magnót a csomagtartóra, bort a kulacsba!

Ne kelljen érted mennünk!

A képen látható néni éppen a Moszkva térre siet, hogy ott legyen időben a találkozón. Nagyon hamar kellett szegénynek elindulnia, mert messze lakik, de mint az látható, sietős pedálozásra fogta, úgyhogy oda fog érni.
Adm barátom 25 kilós hangágyút kötöz a csomagtartójára, jó kis zene-bonát csapunk. A kulacsban található hangulatfokozókért mindenkinek magának kell felelnie. De, mint tudjuk, lóháton érkezett őseink kulacsában sem víz volt, hanem bizony "kumisz", vagyis erjesztett lótej.
...kumisz idők voltak!
És ha már őseinknél tartunk. "Rólunk" valaha sokan modták, lóra termett nép vagyunk. Ha ez igaz volt, akkor ma is nyeregben a helyünk! Pattanj bicajra, és találkozzunk a Moszkva téren!

Komolyra fordítva: alkoholosan nem szabad és nem is lehet biciklizni. Én már csak tudom, Adm-mel 4 éve úgy mentünk első nap a Szigetre, hogy borocska kulacstartóban, én meg a bejáratnál már úgy voltam vele, hogy tolni sem tudtam a biciklit.
Ezért tessék nagyon komolyan venni, hogy akinél észreveszem, hogy alkohol van, attól elveszem, és hazaküldöm!

Tehát a Moszkván találkozunk, arról fogsz minket megismerni, hogy lesz nálunk egy bicikli!

2006. április 18., kedd

Holnapután után Kritikus Tömeg.
Nem, nem tévedek. A pécsi CM 21-én lesz, és a jobbak - köztük én is - Pécsen kezdik, és másnap Budapesten folytatják. Ez így egészséges!

Most azon gondolkodom, hogy kell-e boltba mennem. Aszonygya hogy: van még egy kis kacsazsír, akkor az nem kell. Sertészsírból már alig van. Múltkor is jöttek a vendégek és nem volt mivel megkínálni őket. Akkor aszonygya: fél kiló disznózsír. Libazsír még csak most lett megkezdve, abból még marad is, jó. Tepertőből még van egy kicsi, de jobb ha most hozok, nehogy aztán elfogyjon. Háztartási zsír van még elég, tegnap hoztam másfél kilóval, az kitart még szeptemberben. Ja, nehogy elfelejtsem a szalonnát, az múltkor is hiányzott. Akkor fél kiló disznózsír, zacskó tepertő, kiló szalonna...persze a legfontosabbat megint majdnem kihagytam. Szarvasmarhazsír. Kell még valami? Azt hiszem minden megvan.

Nincs is jobb ilyenkor a nyár közeledtével egy jó pohár frissítő olvasztott zsírnál. Kiválóan alkalmas üdítőitalnak! Termoszban akár hosszú kirándulásokra is magunkkal vihetjük! Újramelegíthető, és tartósító szer nélkül is hosszan eláll.
Új "FAT!" Disznózsír-ital gyerekeknek! Már akár egy pohár FAT! fedezi a gyermekek számára szükséges napi energiabevitel 100%-át!
Egy pohár zsír, és jól kezdődik a napod!

Sokáig terjengtek rosszindulatú pletykák és rémhírek a zsírokkal kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy bármennyit meg lehet enni belőle, akár egész nap lehet szürcsölgetni, akkor sem fogunk meghízni tőle.

Fogytán az energiád? Hajts fel egy pohárkával, vagy nyomj be egy evőkanállal!

Szeretettel ajánlom zsírturmix receptemet: 250 gr libazsír, csipetnyi kacsazsír, majd olvasztott disznózsírból amennyit felvesz, végül ízlés szerint ízesíthetjük szarvasmarhazsírral.
Kis fagylalt-kelyhekben tálaljuk! Szalonnával, tepertővel díszítjük.
Jó étvágyat kívánok!

100 magyar Tour de France győztesből 99 ezt ajánlja!

2006. április 16., vasárnap

Lyon. Nem volt egyszerű. 6 autóban ültem, mire ideértem, egy alkalommal visszafelé is utaztam 60 kilómétert (meleg fiúk, hülye anyuka, porszívó ügynök, szakszervezti mozgalmár(!) , motorversenyző, költöztető). Amikor kiszálltam a kocsiból itthon, rögtön megcsapott Lyon jellegzetes illata, amit legtöbben a város környékén lévő vegyi üzemek gázainak tartanak, de vannak akik azt gondolják, hogy ez a folyók illata. És rájöttem hogy ehhez az illathoz mennyi érzés kapcsolódik bennem, és igazából nem tudom megmondani, hogy milyen érzések ezek, de semmiképpen sem rosszak.
Most pedig sietek egy erasmus-os bulira.

2006. április 13., csütörtök

hajnali 3:00
Most értünk haza. Ma legelőször a Nagygyűlések regionális küldöttgyűlésére mentünk, hogy a diákokkal találkozzunk. Szigorú ellenőrzésen keresztül juthattak csak be a diák-küldöttek a tárgyalóterembe, ahová nem csak minket nem engedtek be, hanem azokat sem, akik nem tudták minden kétséget kizáróan igazolni, hogy valamelyik egyetem küldötteiként vannak jelen. Ez nagyrészt érthető. A küldöttgyűlésről éppen ezért nem tudok tudósítást adni. Kiszivárgott információk alapján ott olyan döntésekről tárgyaltak, amelyeket titkosan kell kezelni.
Nem csak egy ember, de egy mozgalom sem tud úgy élni, és növekedni, ha mindig csak kifújja a levegőt. Szükség van pillanatokra, amikor megállunk egy picit, erőt gyűjtünk, és rendezzük a sorainkat. A létbizonytalanság elleni közdelem első nagy csatájának győzelme kitűnő alkalmat ad nekünk erre. A stabilizálódott forradalmi intézmények (Nagygyűlések, Regionális Küldöttgyűlések, Nemzeti Koordinácó) megteremtik erre a biztos hátországot. Ezek azok a forradalmi vívmányok, amelyekről a média intenzíven hallgat.Most kell stratégiát alkotni, amikor végre nem kell a mindennapos harcokkal foglalkozni, hogy aztán újabb nagy mozgósítási hullámot indíthassunk!

2006. április 12., szerda

Mindenkivel tudatjuk!

8:00
Reggel 7-kor érkeztünk meg Párizsba.
Elfoglalták 100-150-en a Grenoble-i Bleu Isere rádiót, ahol felolvasták nyilatkozatukat! A kiáltványt még ma lefordítjuk, és itt közzétesszük. A fiatalok azért foglalták el a rádiót, hogy tudassák a közvéleménnyel, hogy a média félrevezeti őket, mert gazdasági csoportosulások befolyása alatt áll, és hogy elmondják: a létbizonytalanság ellen indított harcukat folytatják, és ebben a forradalomban a legnagyobb legitimitással az egész országban megszervezett egységes Nemzeti Koordinációk bírnak, amelyeknek a hangját a média nem hajlandó meghallani, és közvetíteni. Ez a leghitelesebb forrás, ha tudni szeretnéd mi folyik itt! Nem engedhetjük, hogy a történelembe elhallgatott forradalom néven kerüljön be a francia tavasz.

Remélem Grenoble példát ad a francia diákságnak, és kezükbe veszik a médiát országszerte!

A kiáltvány hanganyaga (a francia forradalmárok hangja)

2006. április 11., kedd

Este indulok Párizsba.
Viszem a kamerámat és a laptopot is. Folyamatosan tudósítani fogok a történésekről.
A videókat a netre nem fogom még feltölteni tudni, de aki kéri, annak küldöm e-mailben. Nem kell túl nagy file-okra számítani (lerontom a minőségüket).
Itt jelezze, aki kéri a képi tudósítást: parokamoka@gmail.com

Ezt a cikket mindenkinek szerettel ajánlom, aki egy kicsit mélyebben szeretné megismerni a problémát (a cím ne tévesszen meg senkit, a téma sok mindenre kiterjed): KG cikke.

És ismét figyelmetekbe ajánlom a DunaTV műsorát, amelyben vendég szintén KG, és közben Rókamóka felvételeit mutatják. Itt most hiteles képet kaphatsz - már amennyire a műsoridőbe belefért - a francia tavasz valódi természetéről, céljairól, és elért eredményeiről: A francia tüntetők valódi arca.

2006. április 10., hétfő

Tovább!

Most merre tovább?
Visszavonták a CPE-t. A kormány "meg nem értettségről" beszél, miközben ők maguk azok, akik nem akarják elfogadni, hogy mi, a diákok, a munkavállalókkal karöltve tökéletesen értettük ennek a törvénynek a logikáját, és ezzel a megértéssel utasítottuk el. Amikor már semmi esély nincsen arra, hogy belerakják és lenyomják a békát a torkunkon, akkor mindig ezt mondják: nem értitek. Mintha bizony hárommilió polgár debil volna. Nagyon is értettük. És nem kértünk belőle, mint ahogyan a jövőben sem kérünk ebből a rendszerből, ahol a gazdasági fejlődés ára az emberek létbizonytalansága.

Arattunk egy győzelmet. Ez a győzelem újra megmutatta, hogy érdemes önszerveződni, és együtt kiállni a jogainkért egy szolidárisabb, igazságosabb rendszer érdekében. Ez a győzelem megint megadta nekünk a bizonyosságot: Lehet Más a Világ!

Most pedig tovább ugyanezen az úton előre! Nem nézelődünk balra és jobbra, csak haladnunk előre. Mindig csak azt kell nézni, mi a következő lépés. Országos szintű koordinációkat még jobban kiépíteni, helyi önszerveződést tovább erősíteni. Vigyázni, hogy a rendszertől függetlenek maradjanak a forradalmi intézmények. Nemzetközi szinten is együttműködni, segíteni a forradalom eszméinek továbbterjedését, és egymást erősíteni ezen keresztül. Most van meg végre a lehetősége annak, hogy alulról együtt építsünk fel egy új rendszert! Egy rendszert, amelyben mi magunk dönnthetünk saját ügyeinkről, amelyben a demokrácia nem csak a látszatot jelenti, amelyben nem a demagógia és a PR jelenti kapcsolatunkat a politikával. Ahol nem passzív szemlélői, hanem alakítói vagyunk saját sorsunknak! Ahol környezetünkkel, a többi emberrel és a természettel harmóniában élhetünk.

Nem pihenhetünk, mert a jövő sorsa a mi harcunkban nyugszik.
Nem szabad megállni. Most végre lendületbe jöttünk!
Mindenki együtt! Győzni fogunk!

20 perc, amíg a következő autó megáll


Előreláthatólag holnapután újra Párizsba utazom. Most valószínűleg nem kell stoppolnom, mert olyan szerencsésen fog alakulni, hogy úgy néz ki, KG fel tud venni kocsival útközben Párizsba menet.
Már egészen megszoktam a stoppolást. Ismeritek a stoppos karaktereket? Van egy, aki már-már az autó elé állva stoppol, aztán, ha nem veszik fel, kinyújtott középső újjal kontra-stoppol. Mindenkinek saját stoppolási stílusa van.

Biztos én is valamilyen stoppos karakter lehetnék, ha nagyon valamilyen akarnék lenni. De ha mégsem, akkor is van néhány karaktervonás: egyáltalán nem foglalkoztatnak azok, akik nem vesznek föl. Nem követelem erőszakkal, hogy megálljon egy autó.
"Lesz, ahogy lesz", de abban is biztos vagyok, hogy valaki majd felvesz. Talán más lenne a helyzet, ha várakozás közben halálra unnám magamat, de van ezekben a 20 percekben - amíg a következő autó megáll - elég dolog, amiken az ember gondolkozhat.

Egy rossz dolog azért mégiscsak van.
Amikor megáll az autó, és ki kell szállnod. Mintha az idő is megállna picit. Először csak lassul. Aztán ki kell lépned belőle. És rádöbbensz arra, amiről mindig megfeledkezel. Bárhol is vagy, amikor kiszállsz a kocsiból, az autó elhajt, újra csendesebb lesz minden, leülsz a szalagkorlátra, már talán sötét is van, és újra rádöbbensz, rádöbbensz arra hogy ezen az úton most egyedül jársz. Ezen az egész rohadt úton csak egy illúzió volt, hogy mások is veled vannak! Nem volt veled senki. Soha senki sem volt igazán veled, mert most újra csak egyedül vagy, Te és a világ, valahol egészen másutt. Hiába, hogy felvesznek néha, segítenek, visznek egy darabon. Végül mindig újra egyedül maradsz. Végül mindig csak magadra maradsz.
De legalább megtudod ki vagy, és amikor így végre veled maradtál, megkérdezheted téged, hogy most merre tovább...

2006. április 9., vasárnap


A Duna TV-ben KG beszél a francia tvaszról, közben Rókamóka felvételeit mutatják. Megnézheted itt. (Kattints a cím mellett a "videó" feliratra!)

2006. április 8., szombat

üres üveg


(forrás: thibautcho.free.fr)

A képen látható, hogy egészen pontosan hány ember szükséges egy vasúti pálya blokkolásához.
Még mindig úgy gondolod, hogy nehéz?

Más. Szóval van ez a Cyril fiú, akit a szemét rendőrök agyba főbe vertek. Aztán több hétig kómában feküdt.
Ma arra ébredt, hogy társai helyette is küzdöttek, és a mozgalom azóta is egyre csak dagadt. A szakszervezeti mozgalmár azon a napon, amikor brutálisan megverték igencsak felöntött a garatra, mondjuk úgy taj részeg volt, és ebből adódóan senki el nem vitathatja, hogy stratégiailag fontos szerepet töltött be a tüntetésen. Hiszen nélküle honnan kerültek volna a külvárosi gyerekek és diákok kezeibe üres üvegek, amiket aztán a teknősök képébe vághatnak. Ha néhány Cyril-féle becsületes alkohol tanár úr nem gondoskodik a logisztikáról, akkor mit dobáltak volna ők? És annak aki nem akar lemaradni a dobálóktól, igen csak gyorsan kell fogyasztania.
H amúgy belevaló srác. Szintén felismerte a lehetőségeket ott a Place de la Nation-on, és a logisztikában bizony kitűnő érdemeket szerzett, amikor táskájából sorra kerültek elő az üres sörösüvegek, amiket aztán észrevétlenül az aszfalton felejtett.
Ez kb. olyan H-nak, mint amikor elültetsz valamit, és csendben örülsz, amikor kibújik az első levélke. Leraksz egy üveget a földre, messziről figyeled, vársz-vársz, aztán egy kapucnis srác felveszi és röppályára állítja, és az üvegszilánkok pergése... H boldog.

Jövő kedden újabb általános mozgósítás, és sztrájk lesz. Milyen szép, hogy franciául az "általános sztrájk", és az "általános álom" csak egy hangban különbözik (greve generale, reve general)!

2006. április 6., csütörtök

A nők forradalma!



Az Országgyűlési választás, ami most lesz otthon, nem más, mint egy politikai maszturbáció. Azoknak való, akik nem vesznek amúgy részt az őket érintő közösségi ügyek intézésében, azoknak való, akik amúgy nem politizálnak. Hát most itt van számukra a négyévenként egyszer elérkező alkalom, hogy kielégítsék magukat.
Bár én inkább mindenkit arra sarkallnék, hogy jobb keze helyett, amivel a kis x-et behúzza, válassza inkább az egészséges politikai aktivizmust!

A női forradalmárok valami olyan energiát sugároznak, amelyet mi férfiak soha nem leszünk képesek leutánozni. Amikor egy nő szónokol, a hallgatóság közösséggé forr körülötte. A közösség pedig vele él, és a szónok szavával együtt lüktet. A nő megjelenésével eltűnik a embereket szétválasztó határok minden maradéka, és mint egy családban a közös vér, úgy a hallgatóságban a közös akarat, a közös sors és a szolidaritás az összetartozás élményét adja.
Ez a közösségformáló erő érdekes módon visszafelé is érvényes. Jól látható a nők szerepe a reakcióban, ahol a közösségbomlasztó erő érvényesül sokkal erőteljesebben, mint a férfi társaik esetében.
A 21. században a nők felbecsülhetetlen értéket fognak képviselni a politikában. Nem háttérben maradnak, hanem vezetői lesznek a forradalmaknak, mint ahogyan ez itt a francia tavaszban láthatjuk! Ma Magyarország látszatpolitikáját jól leírja, hogy a magyar Országgyűlésben és egyéni képviselőjelöltként is nagyon alacsony számban vannak jelen. Azonban itt Franciaországban, amikor egy új rend kialakításán fáradozunk, azt látom, hogy a nők szerves és elmaradhatatlan részei a változásnak.
Most itt leszámolunk a politikai aberrációval, ami a régi rendet jellemezte.

2006. április 5., szerda

A reakció

Ma koppant a reakció.
A tegnapi sikeres ellenakciójuk után felbátorodtak, azonban ma dühösen távoztak a Nagygyűlésről. Hogyan is történt? Elmagyarázom.
Tegnap mindenki a fronton volt és szervezkedett, hiszen a nagy mozgósítás napja volt. Mindenki, aki a forradalom oldalán állt, az utcán volt, vagy más akcióban vett részt. Emiatt azonban kevesen tudtak elmenni a Nagygyűlésre, ahova ezzel szemben a restaurációt követelők szervezett keretek között tömegesen érkeztek. Hogy ténylegesen mennyire volt szervezett, azt nem tudni, de soha ekkora számban nem mentek el gyűlésre, mint akkor és már a gyűlés előtt nem sokkal érkeztek információk, hogy valamire készülnek. Ott aztán hamar felvetették a blokázs (egyetem blokkolása) feloldásának követelését, és mivel természetesen többségben voltak (én sem voltam ott, mindenki küzdött éppen egy szebb világért), meg is tudták szavazni. Ezért ma már volt oktatás.
De aggodalomra semmi ok. A mai gyűlésen már a józan társadalom hangja is ott volt, akik fel tudják mérni tevékenységük társadalmi jelentőségét. A blokázs feloldása mellett állók legfőbb érve az volt, hogy a kifizetett tandíjukat elveszni látják, vagy hogy karrierjüket és előmenetelüket hátráltatja az, hogy csúsznak a vizsgáik. 137-102 ellenében megszavaztuk a blokkolást péntekig bezárólag, amikor erről újabb szavazást fogunk tartani. A szavazás után a reakcióból harmincan-negyvenen hangos hisztéria közepette feldúltan távoztak. Ebből látszik, hogy őket az önszerveződés már nem is érdekli, a többi közösséget érintő kérdésről nem is akarnak szavazni. Persze voltak a reakcióban is józanabbak - és ők voltak többségben -, akik az események eszméjével egyetértenek, de mégis azért jobban szeretnének órára járni, mert nem hisznek még a forradalom eredményességében.

A gyűlést még megspékelte egy lány felszólalása is, aki az egyetemünk vezetőjének üzenetét hozta, vagyis azt hogy "Ne merjük felvetni a blokázs témáját, ne tárgyaljunk róla, és legfőképpen ne is szavazzunk róla!". Ezzel szemben szinte az egész diskurzus erről a témáról szólt.

Megnyugtató, hogy még a mi egyetemünkön is, amelynek elvileg a reakció központjának kellene lennie - tekintve, hogy a jómódú elit járatja ide a gyerekeit - mindeddig törhetetlen az ellenállás. De résen kell lennünk, mert azok, akik a régi rendszerrel elégedettek, és a társadalom alacsonyabb rétegei iránt kevésbé vagy egyáltalán nem szolidárisak, akik saját individualista értékrendszerük alapján élnek, ők bizony a jelenleg válságban lévő rendszer hiarachikus felépítményének csúcsáról alacsonyabb hatalmi szintre kerülnek, ha a forradalom sikeres lesz.
Mi eltökéltek vagyunk. Itt nem csak Franciaország fiataljairól, munkavállalóiról van szó, hanem egy fentarthatóbb emberibb és igazságosabb világról. Európa történelme most itt zajlik. Aki a 21. század első európai forradalmának útjába köveket görget, az szégyelheti magát!

Mindenki együtt! Győzni fogunk!

2006. április 4., kedd

VIDEO!!! hamarosan!

Aki nagyon várja már a párizsi tavaszról készült felvételeket, az most kezdhet örülni, mert már minden technikai feltétel adott! Nemsokára feltöltöm a mai 45000 fős lyoni demonstráción készült videó részleteit. Ezek nem túl extrák, de ráhangolódásnak megfelelnek. A párizsi anyag is szeretne bemutatkozni, de még kicsit várnia kell...

Lyon ma nyugis volt, de Párizsban durvább volt a helyzet, mint 28-án amikor ott voltam. A sajtó hallgat a lényeges dolgokról itt is, nem csak otthon. Sőt megpróbálják a médián keresztül elszigetelni a Nemzeti Koordinációkat, amelyek megdöbbentően nagy legitimitással bírnak. Alúlról szervezettek, spontán hierarchizált bázisdemokratikus parlamentek, amelyek minden egyetemen megszerveződtek és a más forradalmakból már megismerhetett szerepet töltik be. Ha sikerrel járnak, akkor működésükkel és fejlődésükkel egyidejűleg kiüresednek a rendszer régi intézményei. Holnap országszerte nagygyűlések lesznek. Hát mit mondjak, itt most megmozdult a talaj. Kint egyébként megint vihar van.
Végül is csak akarat kérdése, hogy fel tudok-e kelni holnap reggel 6-kor. Ígérem, amikor otthon ugyanezt megcsináljuk, nem fogok ennyit aludni, KG azt mondta, hogy Kossuth 2 órákat aludt a forradalom alatt. Angyal István meg azon kívül, hogy szintén alig aludt, lábon hordott ki egy tüdőgyulladást. Ilyenkor talpon kell lenni...

Ma több, mint hárommillióan voltunk a demókon.

Szavazócédula (link)

Ez a szavazócédula azoknak készült, akik mindenképpen el szeretnének menni szavazni!

Sokszorosítsátok és terjesszétek!

Demokrácia-cirkusz, és lerobbant Ikarusz

Országos sztrájk, általános mozgósítás.
Otthonra ezekből nem sok jut el a méjnsztrímbe. Éppen a demokrácia-cirkusz nagy előadására készülnek. Sokan csak nézik, néhányan tapsolnak, és van aki fújol. Egyszer az áldemokrácia álinformációi sodornak el a tömegmédián keresztül, most talán még hálás lehetsz, hogy ezt felváltotta a Duna és a Batthány téren az aluljáróba csöpögő víz.
Unalmas egy választás. Unalmas egy rendszer. Unalmas egy előadás. Persze nem kötelező nézned.
Depolitizálnak éppen. Négy évvel ezelőtt mindenkinek imádnia, vagy gyűlölnie kellett, most már az is elég ha csak elmegy "most, még egyszer" ixelni egyet, vagy elfogadja, hogy meg kell védenie az országot valakitől. Elég az is, ha csak szépen kifizeted a jegy árát még egyszer 4 évre ebben a cirkuszban, és reménykedsz, hogy a piros bohóc győz, mert a narancssárga az olyan hülye fúj!, vagy éppen fordítva.

-"Tudjuk, hogy nem szereted. Hidd el mi sem rajongunk érte, de rendszerünknek nincsen alternatívája. Lehet, hogy nem a legjobb, de nem találtak ki jobbat!"
Körülbelül ezekkel a szavakkal hazudják el tőled szabadságodat, hogy a politikai rendszer alternatíváiról szabadon alkoss véleményt. Ezzel a hazugsággal próbálják megakadájozni, hogy nyílt diskurzus induljon a témában. Nevetséges, hogy a politikai elit mit próbál meg politika címszó alatt eladni nem csak otthon, hanem a világ összes nyugati látszatdemokráciájában. A négyévente urnához hívott választó valójában nem tesz mást, mint hogy lemond saját hatalmáról egy elit és annak klientúrája javára. A rendszer ezzel az aktussal hárítja át saját maga problémáit egy-egy aktorra. Ez jelenleg olyan, mintha egy régi lerobbant Ikarusz-on az utasok a sofőrt hibáztatnák és váltogatnák periódusonként azért, mert ráz a busz. Ezen a buszon persze ablakok sincsenek, ezért azt sem tudjuk, hogy mi történik körülöttünk, és a sofőr is azt mond a kifizetett benzin áráról amit akar, mert nincsen, aki ellenőrizze.

Ne mondj le a hatalmadról! Ne vedd meg még négy évre a cirkuszjegyet! Sétálj ki, és vedd kezedbe a sorsodat! Önszerveződj!

A politika nem kafkai várak és titkos irodák homályában, hanem közöttünk születik! A demokrácia azt jelenti, hogy te magad részt veszel saját közösséged ügyeinek intézésében és alakítod sorsodat! A társadalom nem az, ahol az emberek atomizálva, egymástól függetlenül elszenvedői a hatalom akaratának. A társadalom az, ahol az emberek a közösség révén képesek felismerni saját érdeküket, és döntéseket hozni.

"A politikai élet legfőbb értéke a politikai szabadság." (Hannah Arendt) Ahol viszont nincsen pluralizmus, mert a politikát "nagyétvágyú" hatalmasok sajátítják ki, és az emberi közösségeket felbontják, a valóság helyébe a látszatot vetítik, az egyéneket sorban e vetített kép elé ültetik, ott a szabadság veszélybe kerül, mert a döntés többé nem az egyének sajátja. A döntés ma egy az emberi értékektől csontig letisztított gazdasági deduktív logika jegyében születik. A letompított emberek ennek megfelelő látszatokat bámulnak naphosszat, és hozzák meg döntéseiket négyévente. Kétségtelenül totalitarista rendszer ez, amelyben élünk, és amelytől a hatalmat is csak mi magunk vonhatjuk meg azzal, hogy nem lemondunk róla, hanem élünk a saját lényünkből áradó hatalommal.

Ezért tartom jó döntésnek az érvénytelenül szavazást, vagy a szavazástól való távolmaradást (én ezt teszem).

Az érvényes szavazás 9-én és 23-án reakció! Állj fel! Önszerveződj! A világ lehet más, a változás Te magad leszel, a forradalom pedig maga a változás!

2006. április 3., hétfő

Mai lyoni akcióterv (katt ide!)

-6h40 : randevú McDo előtt a Bellecour téren, hogy sztrájkba fogjuk a
gimnáziumokat;
-9h : Perrache-nál tali, megyünk a Sécu-höz ;
-12h : NAGYGYŰLÉS Lyon III - Manufacture egyetemén a déli utcánál ?

Elvileg holnapután R-nek vizsgája lenne a Lyon III - Manufacture-ban, de megkért néhányunkat, hogy szervezzük meg az épület blokkolását. Mi pedig nem engedhetjük, hogy reakcióba kényszerítsék szegény hallgatókat a reakciós oktatók! A vizsgát nem az általános sztrájk és az országos mozgósítás napjára kell helyezni! Ez egész egyszerűen szabotázs. Blokkolnunk kell az egyetemi munkát, hogy mindenki mobilizálódhasson! Nem R kérésének teszünk eleget, amúgy is ezt tennénk.

Megszökött a lovam

Hiába mondtam L-nek, hogy nem kell kifizetnie a bringámat, amit kölcsön adtam neki és elloptak tőle, mert ugyanígy tőlem is ellophatták volna, ő csak rámtukmálta a bicó árának a felét. Illetve az egészet akarta adni, aztán a felénél egy kicsit többet adott, de utána meghívtam kajálni, amikor tegnap R-rel és H-val burkoltunk négyesben.
Ha az ember kölcsönad egy biciklit, akkor számolnia kell azzal, hogy esetleg nem látja viszont, vagy hogy valami baja lesz, és nem háríthat át minden felelősséget szerintem, hiszen végül is ebben áll a segítség. Ha kifizettetném vele, az olyan volna, mintha úgy adtam volna neki kölcsön a bringát, hogy letétbe helyeztetek 100 €-t, mivel ennyi az ára. A felelősség közös. Csupán a balszerencse hozta, hogy a biciklit pont akkor lopták el, amikor ő használta. Igazából én azt mondtam neki, hogy felejtse el, nem tudunk mit csinálni, de ő mégis fizetni akart.

Viccből kérdeztem ma L-t, hogy biztos-e hogy ellopták: ott nézte-e már, ahova lerakta?

Egyikőtök írt egy hozzászólást, ami nagyon tetszett, mert érdekes gondolatok voltak benne, még ha a forradalomról nem is egyezik a véleményünk. Ezt a véleménykülönbséget azonban az is okozhatja, hogy a fogalmat különbözőképpen értelmezzük. A forradalom számomra egy folyamat, mely a világ jobbá válásához járul hozzá, és szabadságunkat alapozza meg, és e szabadság fogalom itt nem egy elérendő végpontot, hanem egy irányt szab meg számunkra. Végpont hiányában pedig mindig tovább és tovább kell haladnunk, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz, amit elérni teljesen soha nem fogunk. Ezért is állítom, hogy a forradalom mindenkor zajlik, és hogy a forradalom csak egy van, és ez a társadalom számára legfontosabb folyamat, a benne részt vevők pedig a társadalmi cselekvés legmagasabb szintjén állnak. De erről már bővebben is írtam korábban.
Szóval robinflownak köszönöm a fényezést!

robinflow said... (részlet)

Az olyan tudatos forradalmar, mint rokamoka, buzgon keresi mindenkor a mindenki szamara kedvezobb megoldasi lehetosegeket, es ez a kereses az, ami tobbe teszi szerintem a vilagot - akar eredmenyes a kozvetlen(!) hatasa, akar nem, ugyanis a "kereses" eredmenye hosszutavon mindenkepp maradando, mivel tobbe teszi a szemelyt epp ugy, mint altala, vagyis az o felismereseinek es tudasanak megnovekedese altal a tarsadalom egeszenek egyseges szellemiseget!


Egy másik vélemény, szintén köszönöm! Viszont üzenem sok százezer diáktársammal együtt, hogy "Monnyon le!":
Dominique de Villepin said...

Isten nem ver bottal...

2006. április 2., vasárnap

Füstszelek szállnak a téren, az éra tűnőben, látszik a rendszer nem hajtja tovább vaskerekét.

Ma (ápr 1-2 éjszaka) mindenki azt kérdezte tőlem egy erasmus-os bulin, hogy én voltam-e az, akiről hallott. Hogy valakit állítólag bevittek közülünk a rendőrök a demonstrációról. Mit mondhattam volna? Sokan voltunk ugyanígy. Egy voltam a 200-ból, az ezerből, vagy egy leszek a millióból. És végül mind egyek leszünk a sokból. De legalább mi magunk leszünk.
Később kiderült, hogy H sietett mindenkinek elpletykázni mindent.

Nem "az egyetlen forradalmár vagyok a városban."

Forradalmi (reméljük az) gyűlés lesz hétfőn a tanszékemen.

2006. április 1., szombat

Tudassátok mindenkivel!

(forrás:lefigaro.fr)

1. (titkos)Küldetés Párizsban végrehajtva. (már Lyonban vagyok)
1/a KG felolvasta a lengyel és a magyar civil szervezetek szolidaritási nyilatkozatát a Tolbiac (Párizs egyik nagy egyeteme) Naggyűlésének hallgatósága előtt, akik rendszeresen tapssal szakították félbe a kiáltványt, majd a végén hihetetlen ovációval és álló tapssal köszönték meg a magyaroknak és a lengyeleknek, hogy elsőként biztosították a francia fiatalokat a forradalom támogatásáról. Átadtuk a gázmaszkokat is, hogy a diákok eljuttathassák Villepin miniszterelnöknek és Sarkozy belügyminiszternek (hátha még szükségük lesz rá)
1/b Interjú egy félig magyar származású francia forradalmárral, Ilonával, aki azt üzeni a magyaroknak, hogy álljanak fel, mert eljött az idő!
1/c Meglátogattuk a 7. napja éhségsztrájkoló lesoványodott arcú filozófus fiút és KG interjút készített vele.
1/d Kameráztam én is és egy francia TV is. Az elkészített videóanyagok már útban vannak felétek, és nemsokára remélhetőleg részletet láthattok belőlük valamelyik televízió hírműsorában is. Már egy francia nyelvű csatorna leadta a szolidaritási nyilatkozat átadásáról készített saját verzióját.

2. A fenti képen egy tegnapelőtti akció, amelynek a megszavazásakor én is jelen voltam az egyik egyetemen. A diákok tegnap esti indulásomkor még mindig az utcákon voltak, blokkolták a főbb közlekedési vonalakat, és a Nemzetgyűlés feloszlatását követelték!!! Így a kormány lemondásának követelése kiegészült ezzel. Itt már régen másról van szó, mint amiről a fősodrú média beszél. Teljes a félretájékoztatás.

3. Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, amit hétköznapi életem nyomonkövetésére fordítotok!
:) Köszönöm a kormányzati ip-nek is, hogy növelte, habár eddig csak eggyel, a látogatottságomat, ami így elérte napon belül a 74-et.
Minden hozzászólást elolvasok. A legjobban ez tetszett: "Naggggyon jó. Remélem meg is verik, hogy megtanulja hol a helye." Igazán eredeti, jót nevettem!


Szerencsére a francia alkotmánybíróság az alkotmánnyal összhangban lévőnek ítélte a CPE-t. Valamint tegnap Jacques Chirac államfő ki is hirdette a törvényt és "új törvényben" annak módosítását kérte. Így a forradalom szempontjából majdnem a legjobb forgatókönyv valósult meg(kicsit jobb lett volna, ha a módosítását sem kéri a kis bohóc). Franciaország vezetői szinte mindent megtesznek elitük és saját maguk megbuktatása érdekében, reméljük nem hiába. A forradalom kiterjedésének semmi sem áll az útjában egyelőre. Sokkal szerencsétlenebb forgatókönyv lehetett volna a következő: az alk.b. alkotmánysértőnek ítéli a CPE-t, a kormány kihátrálhat, vagy harmonizálhatja a szövegezést, a mozgalom pedig elveszíti a háborús okot, vagyis a CPE-t és ezzel lassan erejét veszíti a hullám.
Hasonló veszély, bár egyre csökkenő mértékben, de még mindig fennáll.
Az egyre radikalizálódó, és kiterjedő mozgalom megkezdte az egyetemeken intézményi hátterének kialakítását. Ezek a minden egyetemen létrehozott forradalmi Nemzeti Hallgatói Koordinációk, valamint a Nagygyűlések. Az intézményesüléssel a folyamat új szakaszába érkeztünk.
Kettő koordináción és egy nagygyűlésen vettem részt, és egy álmot láttam megvalósulni. Amiről korábban azt hittük, hogy nem lehetséges, hogy úgysem sikerülhet, az itt most élő példa! A diákok kezükbe vették a sorsukat. Politikai szocializációjukra az itt gyakorolt közvetlen demokrácia olyan hatással lesz, hogy később az egyetemről kikerülve elképzelhetetlen, hogy belenyugodjanak mindennapi tehetetlenségükbe. Tovább fogják vinni a demokráciát. A koordinációkon olyan kérdésekről szavaztak például, hogy milyen módon folytassák az ellenállást, mit tegyenek sikerük érdekében, és kik legyenek a projektek vezetői. Hasonló struktúra alapján működnek, mint a legtöbb alterglob önszerveződés. Nem vezetőket választanak, hanem projekteket indítanak, és ezekhez választanak koordinátorokat.
A Nagygyűlés viharos, forradalmi hangulatú volt. Magyarul nem hallunk ma senkit olyan lendülettel szónokolni, mint franciául ott azokat a gyerekeket. Az energia szertesugárzott minden szavuk után. És a hallgatóság nem csak hallgatott, hanem élt, gondolkodott, és lelkesült volt! És ahogyan KG mondta, "itt most azt láthatjuk, hogy milyen valójában a társadalom". Milyen a felelősen gondolkodó és cselekedni tudó, saját ügyeiben döntéseket hozni képes társadalom, amelyben az emberek végre egymásra találnak, és boldogan élhetnek, mert nincsenek megfosztva legfőbb emberi igényük teljesüléséről, a közösséghez tartozás érzésétől. Itt végre valóban emberek lehetünk. Társadalom születik!

Eközben a média, mint említettem, félretájékoztat és elhallgatja, hogy miről van szó valójában. Tudassátok mindenkivel, hogy mi az ami valójában történik! Tudassátok mindenkivel, hogy franciaország fiataljai a saját szabadságukért, a demokráciáért, és a mi szabadságunkért is harcolnak ma!

A társadalom teste nagyon beteg. Most dől el, hogy meggyógyulhat-e, vagy a betegség a küzdelem ellenére is újból eluralkodik rajta. A folyamat egy heves lázzal kezdődött, amely a külvárosok fellángolása volt, és amelyet a ploretariátus vitt véghez. A láz egyre erősödött és a test újabb és újabb részei kezdték meg harcukat a kór ellen, amikor fellázadtak a diákok, majd óriási tömegekben kezdték meg a küzdelmet a csatlakozó munkavállalókkal és munkás szakszervezetekkel együtt. Egyre többen és többen vagyunk, és megállíthatatlanul megyünk előre!

Mindenki együtt! Győzni fogunk!