Bevonultak az oroszok

Ma bevonultak az oroszok. Kis hazánk a történelem során nem sokszor örülhetett annak, hogy az oroszokkal jó viszonyt ápolunk. Mert jó viszony volt, sőt felhőtlen is - mondták sokan. De amikor egy nagyhatalom és egy kis ország között felhőtlen a viszony, és vita nincs! , olyankor jobb bespájzolni, és készülni a télre. Vagy remélni, hogy nem adunk okot haragra.
Most Putyin, szakítva a régi orosz hagyománnyal, nem tankokat hozott, csak gázt, üzletembereket, befektetőket, és egyéb becsületes arisztokratákat, akiken mi - a magyar nép - csak nyerhetünk. Gáz az lesz. Eredeti értelemben biztosan, ha a jó viszony - értsd ahogy akarod - továbbra is fennáll. Hogy átvitt értelemben gáz lesz-e? A kérdés csupán az, hogy még nagyobb gáz lesz-e, mint most van. Magyarország képes lesz-e szuverenitásának legalább a látszatát fenntartani az USA és Oroszország kereszttüzében, úgy hogy közben az Európai Unióhoz szeretnénk tartozni.
Az orosz elnök látogatása alkalmával az ellene tüntető civileket messze eltakarították a környékről, és számukat is korlátozták. Tíz főben. A rendőrség úgy döntött, hogy csak tizen tüntethetnek.
Hogy milyen jogszabályra hivatkoztak ekkor, az számomra nem egészen tiszta. Ez nem más, mit a gyülekezési jog, és a szabad véleménnyilvánítás jogának nyílt megsértése. Persze azok után, hogy Oroszországból ki lettek tiltva a nemzetközi civil szervezetek, és a belső társadalmi szervezetek működését is immár friss törvény teszi lehetetlenné, tehát ezek után az ember nem csodálkozik a dolgon, de felháborodása annál nagyobb. Talán nem válik gyakorlattá ez nálunk is, bár a Nagy Medve példát mutat. Rossz példát.

A debreceni Critical Mass biciklis felvonulás szervezőinek a rendőrség megmondta, hogy be fogja tiltani a rendezvényt, ha nem fizetnek, ha jól emlékszem 100 ezer forintot.

Kevesen tudják, - mert az indymedia.hu-n kívül egyetlen médiaorgánum sem hozta le - hogy a Király utca 40. előtti demonstráción megjelent első hölgyet a rendőrség megbilincselve, kezét hátracsavarva vágta be egy rendőrautóba. Állítólag a hölgy közlekedési szabálysértést követett el azzal, hogy megállt a ház előtt kocsijával egy pillanatra, hogy egy asztalt kipakoljon. Ezután az elmondottakból valószínűsíthető, hogy ellenállt a rendőri intézkedésnek, de ez nem adhat okot az alább leírtakra, a megalázó és emberhez nem méltó bánásmódra.
Tehát a lány azt mondta, hogy rögtön arrébb áll, csak kiveszi az asztalt az autóból. A rendőr megint felszólította, hogy álljon arrébb most azonnal, majd a kocsinak szorította, alkarját a lány nyakára, mire ő szabadulni próbált a szorításból, a rendőr pedig kiáltott a többieknek: "Gyertek, fogtam egyet! Ez itt ellenállt! Bilicseljétek, vigyétek be!"
Ekkor még egyetlen másik tüntető sem volt jelen. A kocsiban aztán megalázták, ordítottak vele, és ocsmány szavakkal illették. Egyszerűen "Hülye picsának" szólították, és azt ordították az arcába: "Mi a faszt tüntettek itt!!? Az ittenieknek nincs pénzük felújítani, úgyis le kell bontani! Hülye picsa! Mi a faszt képzelsz?
„Hülye kis picsa, nehogy azt hidd hogy bármi esélyed van, hogy te itt most ellenállhatsz!”
Elvették a mobiltelefonját, és nem engedték, hogy telefonáljon. Nem voltak hajlandóak ismertetni a jogait sem. 1 óra 20 percet töltött a jardon, ahol a folyosón leültették, szintén ordítottak vele, és nem engedték, hogy felkeljen a helyéről.

GMO nélkül

Ez egy konzerv-kukorica címkéje. Nem tartalmaz GMO-t (genetikailag módosított szervezet).
A márkajelzést elkentem.
Egyre nagyobb nehézséget jelent a vásárlókanak, hogy kiszűrjék a génpiszkált élelmiszereket. Ugyanis, bár a gyártókat és forgalmazókat ezügyben (nem elég szigorú) tövrvény kötelezi a jelölésre, azok mégsem szívesen tesznek eleget ennek. Vagy ha rá is írják, azt olyan pici betűvel teszik, hogy alig van, aki észreveszi. Így megfosztanak minket olyan információktól, amelyekre jogosan tartunk igényt. Köznapi értelemben átvernek minket. A vásárlóknak egyre nagyobb aránya kiváncsi arra, hogy mit is fogyaszt. Ezt a vásárlói igényt szolgálja ki a fenti címkén látható jelzés: GMO nélkül.

Az ellenőrzés nélküli génmanipulációt - amelyet génmódosítással foglalkozó cégek próbálnak a világra erőltetni - sokan nem jog nélkül sorolják a világ egyik legnagyobb biztonságpolitikai kockázatai közé. És itt messze nem csak a termékek élettani hatásairól van szó, kísérleti patkányok megnagyobbodott szerveiről, és kialakult antibiotikum rezisztenciákról, hogy a GM-szója bevezetése óta a szója-allergia 50%-kal nőtt, hanem azokról folyamatokról, amelyek ellenőrizetlenek és az ezzel foglalkozó kutatók számára is értelmezhetetlenek, és ismeretlenek; arról az óriási vegyszertömegről, amely a GM-növények termesztésekor általánosan alkalmazott, és amely gyakorlat fenntarthatatlanná teszi a termelést, tönkreteszi a földeket, és késöbb a hagyományos növények nem tudnak megmaradni a területen, csak a rezisztenssé tett GMO, és az elkorcsosult génállományú "szupergyomok". És legfőképpen arról van szó, hogy a termelés demokratikusan ellenőrizhetetlen óriáscégektől válik függővé, és a természetben visszafordíthatatlan folyamatot indít el.
Jelenleg elfogadhatatlan a terméshozam növekedésével érvelni a génmanipuláció mellett. Ezt egyetlen független kutatás sem erősíti meg, ellenben több is cáfolja. De még ha igaz is volna egy-egy esetben, a fő kérdés akkor sem ez, hanem az: Milyen áron?
A világon éhező 900 millió ember sem azért éhezik, mert a termelés nem elég hatékony. "A FAO (Food and Agricultural Organization), az Egyesült Nemzetek Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezete szerint a jelenlegi mezőgazdasági termelés bőven fedezi (120 %) a világ élelmiszerszükségletét."
Bővebben erről itt lehet olvasni: http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml?tip=gyors

Király Bál

Az ügyészség természetesen hiányosnak találta a Király utca 40-re kiadott építési engedélyt. A VII. ker. visszavonta a VI. kerületi Hild-házra kiadott bontási engedélyt.

"Király Bál
Szombaton 4 órától álarcos utcabált szervez az ÓVÁS! Egyesület, hogy megünnepelje a Király utca 40-es számú ház bontásának felfüggesztését.
Helyszín: Vasvári Pál utca széltében és hosszában.
Program: zene, sötétedéskor filmvetítés, tea és ropi.
Mindenki hozzon álarcot! Akinek nincs, annak adunk!"

Egy győztes csata, értékeink védelmében

Civil Aktivisták

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke (Varga Kálmán) kijelentette, hogy tárgyalt a kulturális miniszterrel, valamint a VI. és VII. ker. polgármestereivel, és egyelőre sikerült abban megállapodniuk, hogy ideiglenesen leállítják a Király utca 40. szám alatt álló műemlék-épület bontását.
Újjongani nem kell. Ahogy mondani szoktuk: nem tartozunk senkinek köszönettel azért, hogy kisebb mértékben sérti meg a törvényt, kevésbé csorbítja jogainkat.
Viszont örülhetünk, mert úgy néz ki, megint sikerült valamit elérnünk, ami példával szolgálhat a jövőre nézve. És azt sem hallgathatjuk el, hogy a Király utca 40-ért küzdő civilek, városvédők, "értékvédők" előtt mint példa, ott áll a Zengő ügye. A példák egymást követik és erősítik.
De az ország ma tele van zengőügyekkel, ezért megállnunk nem szabad. Ki kell használnunk, hogy most mi diktáljuk a tempót!

Az ügyészség már állást foglalt az épület ügyében, de azt még hivatalosan el kell juttatnia az érintett felekhez, hogy érvényes legyen. Amíg ez nem történik meg - bár mindenki tudja, hogy josértő a bontás - a Hild tervezte épület nincsen biztonságban. Mint ahogyan ezzel együtt a világörökségi címet is elveszthetjük, ha nem tudjuk megállítani a rombolást Budapesten.

Ezt az esetet elmeséltem itt Lyonban egy német barátomnak. A Croix-Rousse egy teraszán álltunk, alattunk a város. A korlátra támaszkodunk és nézzük, ahogyan a régi épületek egymásba kapaszkodnak. Az óvárosban nincsenek újonnan épített monstrumok, csak régi műemlékek, amelyek Lyon hírnevét is adják egyrészről. Német barátom csodálkozva hallgatta, és nem értette, hogy egy város vezetése hogyan dolgozhat saját városa jövője ellen. Én sem értem. Mint elmondta, az ő szülővárosában a második világháború a belváros összes épületét elvitte, ezért sajnos nem maradtak meg az értékes emlékek.
Apropó belváros. Nürnbergben úgy döntöttek annak idején, hogy a belvárosok elpusztítása, porrá bombázása nem számít háborús bűncselekménynek, jóllehet ez stratégiailag egy jelentéktelen lépés, ezzel szemben a pusztítása óriási - mind az emberi, mind a tárgyi értékeket tekintve.
Német barátom azonban úgy véli a lakosság is - minden egyes ember - felelős volt azokért a szörnyűségekért, amit Németország elkövetett, ezért az ő értelmezésében a Szövetségesek nem hagyhatták, hogy a történelem olyan példát hagyjon hátra, ahol a bűnösök nem bűnhődnek meg eléggé. Ez is kell, hogy elrettentse az embereket a hasonló politikák támogatásától.
Mint humanista, ezzel az érveléssel semmiképpen sem tudtam egyetérteni.
Jóllehet, azt ugyanígy gondolom, hogy az állam politikájáért mindnyájan felelősek vagyunk, az ellenőrzés is nálunk van, még akkor is, ha sokan túl lazán tartják a kezükben, kiejtik. Mindig vannak emberek, akik a végsőkig ragaszkodnak hozzá, és ellenállnak.

Ugyanekkora felelőssége van ma Magyarországon is minden polgárnak. Aki passzivistaként nem tesz semmit, ma amikor annyi helyen szükség volna rá, arra nehezül a legnagyobb felelősség.

Bütykös Hattyú. A gyilkos fenevad! Óvakodj tőle!!!

A képen a hírhedt H5N1 vírus látható. Fontosnak tartottam, hogy feltegyem ezt a képet, ugyanis a fent látható látszólag ártatlan élőlény, akármilyen furcsa, de érintéssel gyilkol. Taktikája abból áll, hogy bárgyú képpel becserkészi áldozatát, úgy tesz, mintha csak kenyér és hínárdarabkákat csipegetne a vízből, de valójában más céljai vannak, és egyetlen érintése halálos lehet. Tessék csak megfigyelni, hogy mindehhez milyen "semmi rosszban nem sántikálok" pofát vág! Hát nem szemtelenség?

Bütykös Hattyúhoz (BH) - akit hívei Bin Hatyennek hívnak - számos más állat is csatlakozott, akiket vírus kiképző táborokban tanítottak be. Bal oldalon a CIA egy felvételét láthatjuk egy táborról. Éppen az emberiségben csalódott ludakat képeznek ki. A kép jobb alsó sarkában pedig BH.

Titkosszolgálati dokumentunok - olyan titkosak, hogy be sem lehet őket mutatni - bebizonyították, hogy BH tervei megvalósításában segítségére vannak kerttulajdonosok is. Az alsó képen látható idős asszony (SzH) vírusokkal tartott kapcsolatot, és vírus cselekményeket támogatott. A kép azt a pillanatot mutatja be, amikor a rendőrség elit alakulata behatol a területre, SzH pedig a seregét maga elé küldve veszi fel a harcot a hatóság embereivel.

A forradalomról

A forradalom annyit jelent: a szabadság megalapozása, Hannah Arendt megfogalmazásában, aki szerint egyébként az első antitotalitarista forradalom az '56-os magyar forradalom és szabadságharc volt.

Amennyiben a szabadság fogalma relatív - ahogyan azt február 15-én leírtam - és az egyének rabságának egymáshoz viszonyított mértéke alapján tudjuk bemérni, hogy ki szabadabb és ki kevésbé az, akkor a szabadság megalapozása nem szorítható időbeni korlátok közé.
Ha nem létezik abszolút szabad egyén - és ezt fogadjuk el, hogy így van -, akkor csak arra törekedhetünk, hogy szabadabban élhessünk.
Így a szabadság megalapozásának, azaz a forradalomnak mindenkor zajlania kell!

Olyan rendszerben, amelyben a társadalmat egy meghatározott "legjobb" rendezőelv alapján építik, ott a forradalom veszélybe kerül. Ahol a piac, vagy az állam mindenhatóságára, egy faj, vagy egy vallás felsőbbrendűségére építenek, ott megnehezül a rendszer felülvizsgálatának, és megújulásának lehetősége. Sőt, a rendezőelv maga fontosabbá válik az eredeti célnál, a szabadságnál.

Mit jelent a szabadság ebben a kontextusban: azt a legszabadabb állapotot, melyet egy társadalom adott körülmények között biztosítani képes. De mivel ez az ideális állapot valójában nem létezik, és csak a levegőben kapkodunk utána, ezért helyesebb, ha úgy fogalmazzuk meg, hogy milyenebb rendszert alapoz meg a forradalom, és milyenebb életet biztosít számunkra, nem pedig úgy, hogy milyet.
Így a hangsúly - mivel végső állapot nem létezik - magán a törekvésen van, hogy a lehető legszabadabban élhessünk.
Ez csak akkor lehet így, ha rendszer nem statikus, hanem önmaga folyamatos felülvizsgálatára, és változtatására képes. A totalitarista rendszerek ezt ássák alá.

A statikus és dinamikus rendszer létrehozására irányuló ellentétes törekvés mindig ott feszül a társadalomban. Minél dinamikusabb a politikai rendszer, a szabadság megalapozása annál hatékonyabb.

Üzenet érkezett:

13:03, csütörtök: "Óvás! gyűlés lesz 15 órakor a Király utca 40 előtt. Jöjjön, aki tud! Mozgósítsanak, kérem! Sajtó is lesz, hozzanak plakátot!"

08:15, csütörtök: Bontani kezdték a munkások a Király u. 40 tetejét!

(Ha nem tudod, hogy miről van szó ://www.indymedia.hu/cikk.shtml?x=28304 )

A szabadságról

1. Manapság mindig azt halljuk, az állam csak ne avatkozzon bele a piaci versenybe. Sőt sokak szerint a szabadság fogalma tovább sem kellene, hogy terjedjen a piac szabadságán. Abból indulnak ki, hogy a piac önmagát szabályozó gazdasági rendszere a lehető világok legjobbika. A multicégeket csak ne korlátozza senki, hiszen ők képviselik a hatékony termelést.

"Egyenlő szabadság a farkasnak és a báránynak. Az állam pedig tétlen marad, ha a farkas felfalja a bárányt." Isaiah Berlin

Korlátok beépítése nélkül viszont a tőke koncentrációja megállíthatatlan. Olyan óriási gazdasági hatalmak jönnek létre, amelyekben az emberek kiszolgáltatottak, hiszen ellenőrzést egyszerű dolgozó nem gyakorolhat a cég felett. Ezért írja Chomsky, hogy a jelenlegi multinacionális vállalatok a jelenkor legantidemokratikusabb intézményei.

Montesquieu arról is ír, hogy minél kevesebben birtokolják a hatalmat, a hatalom birtokosainak annál jobban össze kell szorítaniuk az öklüket.

2. Ma azt hallgatjuk, hogy különböző külső veszélyekre hivatkozva csökkentik a szabadságunkat.
Szabadságunk megnyirbálásakor pedig minden alkalommal biztonságunkra hivatkoznak, valamint a közösségre, amelynek áldozatunk meghozatalával jobb lesz.
Montesquieu szerint az arisztokrácia - mint államforma - mindaddig "megőrizheti vezérelvének erejét, ha (...) az állam olyan helyzetben van, hogy tartania kell valamitől, továbbá ha belsőleg biztonságban, de kifelé bizonytalanságban él."

De beszélhetünk-e globális gazdasági világrendszerben külső ellenségekről? Nem inkább belső bizonytalanságról van-e szó, és az arisztokrácia kétségbeesett törekvéséről, hogy vezérelvének erejét, és hatalmát megtartsa?
A totalitarist rendszerek mindegyikében közös volt, hogy a szabadságot feláldozták - úgymond - a közösség oltárán, és a biztonság érdekében. Isaiah Berlin szavaival: "a szabadságot és az igazságosságot biztonsággal helyettesítjük, és az értékek harmóniáival". Pedig, ha erre van szükség, az azt jelent, hogy a rendszer rosszul működik.

Ha a tásadalom létrejöttének célja a szabadság biztosítása az egyének számára, akkor
"az egyén szabadságának feláldozása a közösség oltárán abszolút veszteség és nem növeli azokat az értékeket, amelyekért az áldozatokat hozzák." I.B.

3. Valójában minden ember rabságban él, de rabságuk egymáshoz viszonyított mértékében különböznek. Az egyén elfogadja a kis rabságot a nagy helyében, és a nagyot a mégnagyobb, a rabszolgaságot pedig a halál helyében.
Furcsamód ez a tétel egyszerre biztosítja létezésünket, és a hatalmaskodók felettünk gyakorolt hatalmát, ahol kiszolgáltatottakká válunk. Egyedül a döntés a miénk, hogy elfogadjuk-e a felajánlott szolgaságot, vagy pedig megfosztjuk a saját lényünkből áradó hatalomtól a fejedelmet, így talán meghalunk, de a fejedelemnek is csökken a hatalma.

De valóban miénk e a döntés?
Én döntök-e olyankor, amikor beállok a deportáltak menetébe vagy sem? Azt mondhatom: nem volt más választásom, és ez az állítás elméletben nem igaz, de gyakorlatban már nehezen képzelhető el másféle döntés. Vagyis mi magunk adjuk a zsarnok kezébe a hatalmat, azzal hogy együttműködünk vele, egy kisebb veszteség reményében. Ebben az esetben a külső körülmények kényszerítenek bele a döntésbe, tehát másképpen döntök, mint ahogy egyébként szeretnék.

Tehát, ha úgy döntök, ahogyan szeretnék, akkor szabad vagyok?
És az erre adott válasszal el fogunk érkezni egy nagyon súlyos megállapításhoz.
A szabadság érzete és a szabadság nem ugyanaz.
Gyakorlatban: nem elég lehetőségeimnek megléte, ha a választásomat, akaratomat nem én irányítom, és nem vagyok ismeretében lehetőségeimnek. Lehet, hogy akkor állok leginkább külső befolyás alatt, amikor szabadnak érzem magamat.

Tehát az állítás: Aki szabadnak érzi magát, nem biztos hogy szabad.
Az állítás veszélye abban rejlik, hogy feltételezi: jobban meg tudjuk állapítani egy egyén helyzetét, mint ő maga. Vagyis ugyanabból indul ki, mint az elnyomó állam, akivel szemben állunk: "mi jobban tudjuk, mi kell neked." Mégis, ha óvatosak vagyunk, még jól jöhet.

Miért fontosabb ma, és mindenkor a szabadság érzete, mint a szabadság maga?
A keresztény hit szerint a tudás egyenlő a szabadsággal: "Megismerhetitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."(János 8:32)
Berlin erre úgy reagál, hogy a totalitarista rendszerek alapja az igazság ismeretének hite, ezért veszélyes ez a hozzáállás. Inkább azt tanácsolja, foglalkozzunk csak azzal, hogy az emberek szabadnak érezzék magukat.
Az emberek viszont érzéseik alapján ruházzák fel a hatalommal a kiválasztottakat. A hatalom akkor nyer legitimációt, ha az emberek jól érzik benne magukat. Totalitarista rendszer pedig csupán az emberek megtévesztésén is alapulhat. A rabság is lehet önként vállalt, ha az ember még nem hallott más lehetőségről. Így meg kell állapítsuk, egyik hozzáállás sem veszélytelenebb a másiknál.

Megharcolni házról házra

A régi pesti zsidónegyed újabb és újabb háza esik áldozatúl befektetők tőkeérdeke és korrupt politikusok mutyizásának. Most a Hild József által 1844-ben tervezett Király utca 40. szám alatt álló épületet ítélte bontásra az érvényes jogi szabályozást megkerülve a VII. kerület hasonló esetekről elhíresült jegyzője, akinek a közeljövőben sok álmatlan éjszakát fogunk még okozni remélhetőleg!

http://www.indymedia.hu/cikk.shtml?x=28304

Ez a cikk a civilek és a hatalom birtokosai közötti harc egyik példájáról számol be. Százával zajlanak ma ehhez hasonló ügyek. És ezek még csak azok, amelyek nyilvánosságra kerültek a sok ezer vagy tízezer közül. Az ügyekben közös, hogy egyik oldalon a helyi lakosok akarata, a civil szervezetek tiltakozása, a törvény, nemzetközi szerződések állnak, míg a másik oldalon a tőke, a befektetők, és a korrupt politikai vezetés érdeke nehezül.

Legtöbbször annak ellenére is nehéz megakadályozni a pusztítást, hogy minden ráció a civilek oldalán áll. Ez esetben is nehéz dolgunk lesz.

A harc megezdődött a Király utcában is! Lement az első menet. Csapataink harcban állnak! A ház a helyén van. Az ellenállók üzenete:

--------------------------------------
A Király u. 40. szám alatt álló, Hild József tervezte műemléképület bontása a mai napon MÉGSEM kezdődött meg. A jog, a ráció, sőt, a kulturális miniszter is a mi oldalunkon, a bontás ellen van. Mindez azonban lehet, hogy kevés a kerület polgármesterének akarata és érdeke ellen. Ezért

CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN REGGEL 8 ÓRAKOR VÁRUNK MINDENKIT, AKINEK FONTOS, HOGY A HÁZ MEGMARADJON!!! TALÁLKOZUNK A KIRÁLY U. 40. SZ. ELŐTT!!!
--------------------------------------

Úgy tűnik, hogy most ez a legújabb Zengő-tipusú ügyünk, és érthetetlen, hogy miért kell házról házra megvédenünk a környezetünket, a köz tulajdonát, a szabadságunkat, a törvényt, az Országot, vagy amit akartok...

Valentin napi "rohadj meg"

Éppen néhány napja kérdezte tőlem Márklár, hogy Valentin napra stílszerű-e az, ha az exünknek csak annyit küldünk levélben, "Rohadj meg!".
Nem bátorítottam erre.

Tegnapelőtt G, egy régebbi ex - számosítva a 2. - megjelölt msn-en.
Tegnap írásban beszéltünk.
G sakkjátszmát játszott. Mindenekelőtt bocsánatot kért a legutóbbi leveléért. Kedélyes beszélgetéssel, és jóllétem felőli érdeklődéssel nyitott.
A középjátékban fontosabb témákat is érintett, és megpróbált bűntudatot ébreszteni.
Majd a végjátékban lendületesen és kiváló érzékkel zúdította rám a támadásokat.
A legvégén újra nyájas stílusban köszönt el, és lecsapta (volna, ha lett volna) a kagylót.

A politika jó oldala

Apám arra emlékeztetett, amikor feltettek a lyoni gépre anyukámmal, és gondterhelt vonalakat látott az arcomon, hogy a szebbik oldalát is nézhetném a dolgoknak!
- Van szép oldala is politikának. - Mondta - Gondolj csak bele, milyen sok ember részesül egészségügyi ellátásban, akik egyébként meg sem érdemelnék!

Igen. A humora jó. :) Biztos sokan tudnának mondani kapásból néhány embert, aki nem érdemli meg, hogy meggyógyítsák. Én most gondolkodtam ilyenen, de az a baj, hogy túl komolyan veszem a kérdést, mint mindent, ami politika.
Már a múltkor is mondta apám, hogy ne bosszankodjak annyit Chomsky-n. És milyen furcsa tényleg, hogy olyan szerzőktől szeretek olvasni, akiknek az írásai nyugtalanságot keltenek bennem. Talán mert egy kicsit közelebb visznek a megismeréshez.

A nyugtalanságból pedig változtatni akarás fakad. Vagy a változtatni akarásból fakad a nyugtalanság? Vagy mindkettő, vagy semelyik.

Ez az, ami nincsen, de bármikor lehetne. Egy párizsi lány.

Most pattintott kőkorszakban vannak a lányok.
L azt mondta válasszak Mrc és őközte. És én választottam. Inkább a barátságot.
(Ez majdnem igaz egyébként. Azzal a kitétellel, hogy valójában ő választott helyettem ebben a kérdésben. És konkrétan ezt a két lehetőséget így nem is mondta ki...
Tehát csak vicceltem.)

A jel

Elmondom hogyan volt.
18 évvel ezelőtt történt. Édesanyám a megszokottnál is korábban kelt, nyugtalan álom verte fel még az óracsörgés előtt. Sietve megfésülte derékig érő szőkésbarna haját, röviden elidőzött a fürdőszobában, felvett valamit, és pillanatokon belül már az utcán is volt. Aki látta aznap, úgy sejthette hogy nagyon fontos feladat űzi. És talán így is volt.
Akkor reggel elsőként ért az óvodába, hogy megfelelő jelet választhasson nekem. A sietve megtett út még érződött szapora lélegzetén, amikor az óvónőtől izgatottan érdeklődött, hogy megvan-e még? nem vitték-e el? És megvolt természetesen, senki nem vitte el, és talán délutánig is megmaradt volna. Sőt, talán el sem kelt volna.

Az ember azt gondolja, hogy a kiszemelt jel egy fiú számára, aki focizik, legózik, széthagyja a holmiját, hogy utána sírjon, és a nővére rakjon rendet helyette; aki krumplibogarat gyűjt dunsztos üvegbe, hogy azután megint sírjon az okozott szenvedés láttán; aki olyan messzire akarja köpni a cseresznyemagot, mint a bátyja, és olyan erős és okos szeretne lenni, mint az apukája; szóval egy ilyen kisfiúnak a kiszemelt jel talán egy labda, vagy egy dob, esetleg zászló lehetett.
De nem az volt.
Hogy miért tűnt akkor mégis a leginkább hozzám illő jelnek egy pillangó, azt nem tudom, de ezt kaptam.
Utána sokat gondoltam a pillangókra. Szerettem a pillangót, és szomorkodtam, hogy a pillangót csak távolról szabad szeretni. Meg akartam ölelni, magamhoz szorítani, de a pillangó meghal, ha nem úgy szeretik, ahogyan neki jó.
Sok örömet okozhat, de mindig ott lesz a szomorúság, mert nem szeretheted őt úgy, ahogyan szeretnéd.

A gyomrom felett hordtam, a piros kis ruhámra varrva. Mintha a lélek meghosszabbítása lett volna a külvilág felé. Egy kisfiú lelke, amit kitárt a világnak. Boldogok voltunk.
De ahogyan teltek-múltak a hónapok a pillangó egyre inkább veszélyben érezte magát, és én is féltettem őt. Hiába voltunk kedvesek és őszinték mindenkihez, egy idő után ez már nem számított. Képtelen voltam megvédeni őt azoktól, akik gonosz szándékkal közeledtek felé. Zavarta őket zabolátlan repkedése, rend nélküli mozgása. Mindenképpen szabályozni akarták azt, kitépni szárnyait, vagy elgyengíteni annyira, hogy messzire ne kalandozhasson. Kényszeríteni, hogy viselkedése beleférjen az ő egyszerű számításukba és rendezett képleteikbe, és irányíthassák őt.
Azt akarták, viselkedjen "felnőttként", álljon be a sorba.
De a pillangó képtelen erre. A pillangó szenved, ha szabadság nélkül, kényszerek között, szeretet nélkül kell élnie. És ha ezt jelenti a felnőttek világa, akkor ő sosem fog azzá válni.

Éppen kinőttem kis piros ruhámat, de még egyszer utoljára felvettem, és búcsút mondtunk egymásnak. Szerettem volna, ha velem marad, de tudtam azt is hogy mellettem megsérülhet, vagy elpusztulhat, mert nem vagyok elég erős, hogy megóvjam.
Elrepült, és én hosszan néztem utána, majd lehajtottam a fejem, és kitudja meddig álltam még így mozdulatlanul.
Amikor elment, megígérte hogy mindig velem lesz, amikor igazán akarni fogom.

Azt hiszem sokszor akarom ezt.
Ha a világ is más lesz, ő is visszatér végleg.

Az első blog-bejegyzés

Vattafakk?!