A reakció

Ma koppant a reakció.
A tegnapi sikeres ellenakciójuk után felbátorodtak, azonban ma dühösen távoztak a Nagygyűlésről. Hogyan is történt? Elmagyarázom.
Tegnap mindenki a fronton volt és szervezkedett, hiszen a nagy mozgósítás napja volt. Mindenki, aki a forradalom oldalán állt, az utcán volt, vagy más akcióban vett részt. Emiatt azonban kevesen tudtak elmenni a Nagygyűlésre, ahova ezzel szemben a restaurációt követelők szervezett keretek között tömegesen érkeztek. Hogy ténylegesen mennyire volt szervezett, azt nem tudni, de soha ekkora számban nem mentek el gyűlésre, mint akkor és már a gyűlés előtt nem sokkal érkeztek információk, hogy valamire készülnek. Ott aztán hamar felvetették a blokázs (egyetem blokkolása) feloldásának követelését, és mivel természetesen többségben voltak (én sem voltam ott, mindenki küzdött éppen egy szebb világért), meg is tudták szavazni. Ezért ma már volt oktatás.
De aggodalomra semmi ok. A mai gyűlésen már a józan társadalom hangja is ott volt, akik fel tudják mérni tevékenységük társadalmi jelentőségét. A blokázs feloldása mellett állók legfőbb érve az volt, hogy a kifizetett tandíjukat elveszni látják, vagy hogy karrierjüket és előmenetelüket hátráltatja az, hogy csúsznak a vizsgáik. 137-102 ellenében megszavaztuk a blokkolást péntekig bezárólag, amikor erről újabb szavazást fogunk tartani. A szavazás után a reakcióból harmincan-negyvenen hangos hisztéria közepette feldúltan távoztak. Ebből látszik, hogy őket az önszerveződés már nem is érdekli, a többi közösséget érintő kérdésről nem is akarnak szavazni. Persze voltak a reakcióban is józanabbak - és ők voltak többségben -, akik az események eszméjével egyetértenek, de mégis azért jobban szeretnének órára járni, mert nem hisznek még a forradalom eredményességében.

A gyűlést még megspékelte egy lány felszólalása is, aki az egyetemünk vezetőjének üzenetét hozta, vagyis azt hogy "Ne merjük felvetni a blokázs témáját, ne tárgyaljunk róla, és legfőképpen ne is szavazzunk róla!". Ezzel szemben szinte az egész diskurzus erről a témáról szólt.

Megnyugtató, hogy még a mi egyetemünkön is, amelynek elvileg a reakció központjának kellene lennie - tekintve, hogy a jómódú elit járatja ide a gyerekeit - mindeddig törhetetlen az ellenállás. De résen kell lennünk, mert azok, akik a régi rendszerrel elégedettek, és a társadalom alacsonyabb rétegei iránt kevésbé vagy egyáltalán nem szolidárisak, akik saját individualista értékrendszerük alapján élnek, ők bizony a jelenleg válságban lévő rendszer hiarachikus felépítményének csúcsáról alacsonyabb hatalmi szintre kerülnek, ha a forradalom sikeres lesz.
Mi eltökéltek vagyunk. Itt nem csak Franciaország fiataljairól, munkavállalóiról van szó, hanem egy fentarthatóbb emberibb és igazságosabb világról. Európa történelme most itt zajlik. Aki a 21. század első európai forradalmának útjába köveket görget, az szégyelheti magát!

Mindenki együtt! Győzni fogunk!