A forradalomról

A forradalom annyit jelent: a szabadság megalapozása, Hannah Arendt megfogalmazásában, aki szerint egyébként az első antitotalitarista forradalom az '56-os magyar forradalom és szabadságharc volt.

Amennyiben a szabadság fogalma relatív - ahogyan azt február 15-én leírtam - és az egyének rabságának egymáshoz viszonyított mértéke alapján tudjuk bemérni, hogy ki szabadabb és ki kevésbé az, akkor a szabadság megalapozása nem szorítható időbeni korlátok közé.
Ha nem létezik abszolút szabad egyén - és ezt fogadjuk el, hogy így van -, akkor csak arra törekedhetünk, hogy szabadabban élhessünk.
Így a szabadság megalapozásának, azaz a forradalomnak mindenkor zajlania kell!

Olyan rendszerben, amelyben a társadalmat egy meghatározott "legjobb" rendezőelv alapján építik, ott a forradalom veszélybe kerül. Ahol a piac, vagy az állam mindenhatóságára, egy faj, vagy egy vallás felsőbbrendűségére építenek, ott megnehezül a rendszer felülvizsgálatának, és megújulásának lehetősége. Sőt, a rendezőelv maga fontosabbá válik az eredeti célnál, a szabadságnál.

Mit jelent a szabadság ebben a kontextusban: azt a legszabadabb állapotot, melyet egy társadalom adott körülmények között biztosítani képes. De mivel ez az ideális állapot valójában nem létezik, és csak a levegőben kapkodunk utána, ezért helyesebb, ha úgy fogalmazzuk meg, hogy milyenebb rendszert alapoz meg a forradalom, és milyenebb életet biztosít számunkra, nem pedig úgy, hogy milyet.
Így a hangsúly - mivel végső állapot nem létezik - magán a törekvésen van, hogy a lehető legszabadabban élhessünk.
Ez csak akkor lehet így, ha rendszer nem statikus, hanem önmaga folyamatos felülvizsgálatára, és változtatására képes. A totalitarista rendszerek ezt ássák alá.

A statikus és dinamikus rendszer létrehozására irányuló ellentétes törekvés mindig ott feszül a társadalomban. Minél dinamikusabb a politikai rendszer, a szabadság megalapozása annál hatékonyabb.