Egy győztes csata, értékeink védelmében
Civil AktivistákÚjjongani nem kell. Ahogy mondani szoktuk: nem tartozunk senkinek köszönettel azért, hogy kisebb mértékben sérti meg a törvényt, kevésbé csorbítja jogainkat.
Viszont örülhetünk, mert úgy néz ki, megint sikerült valamit elérnünk, ami példával szolgálhat a jövőre nézve. És azt sem hallgathatjuk el, hogy a Király utca 40-ért küzdő civilek, városvédők, "értékvédők" előtt mint példa, ott áll a Zengő ügye. A példák egymást követik és erősítik.
De az ország ma tele van zengőügyekkel, ezért megállnunk nem szabad. Ki kell használnunk, hogy most mi diktáljuk a tempót!
Az ügyészség már állást foglalt az épület ügyében, de azt még hivatalosan el kell juttatnia az érintett felekhez, hogy érvényes legyen. Amíg ez nem történik meg - bár mindenki tudja, hogy josértő a bontás - a Hild tervezte épület nincsen biztonságban. Mint ahogyan ezzel együtt a világörökségi címet is elveszthetjük, ha nem tudjuk megállítani a rombolást Budapesten.
Ezt az esetet elmeséltem itt Lyonban egy német barátomnak. A Croix-Rousse egy teraszán álltunk, alattunk a város. A korlátra támaszkodunk és nézzük, ahogyan a régi épületek egymásba kapaszkodnak. Az óvárosban nincsenek újonnan épített monstrumok, csak régi műemlékek, amelyek Lyon hírnevét is adják egyrészről. Német barátom csodálkozva hallgatta, és nem értette, hogy egy város vezetése hogyan dolgozhat saját városa jövője ellen. Én sem értem. Mint elmondta, az ő szülővárosában a második világháború a belváros összes épületét elvitte, ezért sajnos nem maradtak meg az értékes emlékek.
Apropó belváros. Nürnbergben úgy döntöttek annak idején, hogy a belvárosok elpusztítása, porrá bombázása nem számít háborús bűncselekménynek, jóllehet ez stratégiailag egy jelentéktelen lépés, ezzel szemben a pusztítása óriási - mind az emberi, mind a tárgyi értékeket tekintve.
Német barátom azonban úgy véli a lakosság is - minden egyes ember - felelős volt azokért a szörnyűségekért, amit Németország elkövetett, ezért az ő értelmezésében a Szövetségesek nem hagyhatták, hogy a történelem olyan példát hagyjon hátra, ahol a bűnösök nem bűnhődnek meg eléggé. Ez is kell, hogy elrettentse az embereket a hasonló politikák támogatásától.
Mint humanista, ezzel az érveléssel semmiképpen sem tudtam egyetérteni.
Jóllehet, azt ugyanígy gondolom, hogy az állam politikájáért mindnyájan felelősek vagyunk, az ellenőrzés is nálunk van, még akkor is, ha sokan túl lazán tartják a kezükben, kiejtik. Mindig vannak emberek, akik a végsőkig ragaszkodnak hozzá, és ellenállnak.
Ugyanekkora felelőssége van ma Magyarországon is minden polgárnak. Aki passzivistaként nem tesz semmit, ma amikor annyi helyen szükség volna rá, arra nehezül a legnagyobb felelősség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése