Bajnok a Lyon

Az Olympic Lyonnais, vagyis városunk focicsapata bajnok lett. Régóta tudjuk. Az utolsó 4 játékot már bajnokként, kis téttel játszották végig. A városban este óriási ünneplés volt, tízezrek az utcákon, tüzijáték, a csapat pedig busszal vonult végig az ünneplő tömegben, hogy aztán a városháza előtt elterülő téren egyenként fogadják a tömeg éljenzését.

Azon gondolkodtam, hogy aktivista szemszögből mit is jelentenek az ehhez hasonló rendezvények. Az biztos, hogy aki elmegy egy ilyenre, az addig sem politizál. Itt kiéli a tömegigényét, jelszavakat skandál cél nélkül. Eközben a társadalmi cselekvés érzését kapja azáltal, hogy úgy érzi együtt ért el valami nagy célt a többiekkel, a csapattal. A mobilizáció megtörténik, a társadalmi cselekvés érzése szétárad az emberek között, és úgy érzik, hogy érdemes volt küzdeni. De valós-e mindez? Van-e értelme? Mobilizál, de méginkább demobilizál.
Így okoskodtam magamban éppen, a házak előtti járdán hazafelé bandukolva, amikor egy magasról rámzúduló vödör víz figyelmeztetett, hogy gondolataimban talán túl messze járok. Lehet, hogy hagynom kellene az embereket szórakozni néha? Szóval kaptam egy vödör vizet odafentről. Aki küldte, arra is gondolt, hogy meg ne fázzak, mert a víz meleg volt. :)