Huh, hát majdnem sikerült elaludnom a Védegylet Kik vagyunk? című beszégetés-sorozatának Globalizációról szóló tegnapi részén. Bocs, de tényleg. Egyébként tök jó koponyák beszélgettek, meg tök jókat mondtak, meg minden, de hiányzott ebből valami, ami kiemeli a halk alapzaj kategóriából az egészet. És ez a halk alapzaj ez pont ideális lett volna egy alváshoz.

A beszélgetés közepén elromlott a lámpa, és szóltam a technikusnak, hogy csináljon már valamit, erre variált egyet a konnektorral, aztán feladta, gondolta, majd felveszem fény nélkül a Gazsit, ő úgyis árasztja magából a fényt, vagy nem tudom mit gondolt, de sötétben kameráztam tovább.
Tessék ez épp izgalmas rész, TGM, de ne számíts semmi durvára:



Amúgy most ez a harmadik Kik vagyunk?, amin részt veszek, és az előző kettő teljesen jó volt, de ez a mostani valahogy nem pörgött. Aztán lehet hogy a következő újra nagyon remek lesz, úgyhogy menni lehet bátran!



A Fiumei úti temetőből egy tetőtől talpig földes 80 év körüli öregurat láttak kisétálni.
élt, él, élni fog

Na most komolyan: ha a krumplileves legyen krumplileves, akkor a véreskezű diktátor is legyen csak diktátor, a gyilkos pedig legyen gyilkos. Még a végén itt ünnepélyes újratemetéseket szerveznek a hívei, sőt mindjárt az is kiderül, hogy ez a szent ember maga kelt ki sírjából, feltámadott... Szóval azon túl, hogy gusztustalan az egész történet, és kicsit az Antigonét juttatja mindenkinek az eszébe, ezen túl nem érdemes túl sokat foglalkozni vele.