2007. április 28., szombat

Jöttem hazafelé a munkából (kocsikat számolgattam jól, és striguláztam), a mozgólépcsőn már hallom, hogy bemondja a vészmadár a mikrofonba, hogy készítsem elő magamat, mert ellenőrök ólálkodnak odafent. Köszi, hogy bemondod, gyorsan felkészültem, elraktam mindent ami útban lehet egy esetleges dulakodásnál, pénztárcát táskám titkos zsebébe, hogy ha esetleg sokkolóval megcsap az ellen, és átkutatja a zsebeimet, ájult testemet darabokra vagdossa, és táskámat felforgatja, akkor se találhassa meg. Beállok szorosan egy szőke csaj mögé, aki szintén furcsán veszi a levegőt, nyílván rosszban sántikál. Mögöttem két másik csaj plusz egy srác, senkinél nem látok jegyet. Így várjuk a mozgólépcső végét, tisztára úgy érzem magamat, mint egy partraszállási jelenetben.
Fent már nagyban megy a büntetőzés, a négy varjú közül háromnak kapása van, és éppen nagyban megy a rájaság. "Ne mondja nekem. valami irata csak van!" sablonszöveg elhangzik valahol, mi pedig szépen osonunk kifelé, a szabadon lévő varnyú ránk mozog, mint egy tizenegyes rúgásnál a kapus, sasszézik, én kitérek, az előttem lévő szőke csaj közben meglóg. Néhány határozott felszólítást hallok, hogy adjam oda a jegyemet, meg a bérletemet, egymás után többször elmondva szóközök nélkül. persze mint szokásosan, megyek tovább, az ellenőr lány még finoman követ derékból, és ekkor nem megmarkol, vagy megránt, mint ahogy egyébként szokták, hanem ujjait végigsimítva a kezemen jelzi hogy meg kellene állnom. Én meg csak megyek tovább a kijárat felé. az utca felé, ahova már az ellenőrök nem jöhetnek utánam, mert a fény égeti a bőrüket, és tudjátok mire gondoltam ebben a pillanatban? Arra gondoltam, hogy legalább két hét óta ő volt az első nő, aki így ért hozzám. Majdnem visszafordultam, hogy megkérdezzem, hogy hol tanulta ezt.

találtam matricához alapot:



MÁJUS 1-i programajánló: a Dolgozói Akció Centrum a Városligetben a Paál László sétányon fog majálisozni. Itt van a tervezett program.

A critical mass-en készített őrületes vidónkat éppen mostanra sikerült digitalizálnom, néhány nap múlva meg is lesz vágva. Tudom, h lassúak vagyunk, dehát társadalmi munkában ennyire futja csak.

Nincsenek megjegyzések: