Az emberek miért fogadják el ezt a korrupt rendszert a maguk semmirekellő politikusaival? Talán mert ő kapcsolataik is korruptak és ők maguk is semmirekellők? Platon szerint a tétlen, azonban jó emberek büntetése egy társadalomban, hogy aktív, de rossz emberek uralkodnak rajtuk.
Van még ebben az országban annyi jó ember, hogy a rendszert meg tudja változtatni? Ha nem is megváltani, de legalább megfordítani a romlás folyamatát és egy jó irányba terelni. Én azt látom, hogy van, csak mind tétlenek.
Mostanában korunk propagandagépezetének szolgálatában járkálom a várost és kérdőívekből teszek fel kérdéseket embereknek. A "marketing-nek" nevezett folyamat minden korok legrafináltabb és leghatásosabb propaganda folyamatát jelenti. Igaz ez, akár a politikáról, akár az üzleti életről beszélünk. Reflexív folyamat a kereslet és kínálat között a valóságtól eltávolodott látszattá változtatja a terméket, és az emberek álmait is ehhez igazítja.
Szóval egy televíziós társaság kérdőívéből teszek fel kérdéseket időseknek, fiataloknak vegyesen. Megdöbbentő, hogy politikai rendszerünk romlottságát firtató kérdésre kivétel nélkül mindenki a lehető legrosszabb minősítést adja. Mindenki panaszkodik.
Aki ma munkás ebben a kapitalista országban, az általában tőkés érdekeket szolgál, most én is ezt teszem azzal, hogy kérdőívezgetek. Másik rendszert akarok.

Tehát Magyarországot sújtó problémákat magukban a magyarokban kell keresnünk, és ezek közül a legnagyobb probléma, hogy a jó emberek tétlenek, a közéleti problémákat aggodalommal figyelik, de nem vesznek részt tevőlegesen, hogy a folyamatot megállítsák, megfordítsák.

A másik nagy probléma az ellenségeskedés, ami a bűnt kisebbik rosszá változtatja, a rosszat pedig szükségszerűnek hazudja. Táborokra bontja az embereket, ahol a testvériség kihalásával egyidejűleg az általánosan megkövetelt normák is a két tábor egymással szembeni önmeghatározásához igazodnak. Így a korrupció egymás megsegítését jelenti, a közérdekű információk eltitkolása pedig az ellenséggel szembeni túlélés eszköze lesz. Ez hozzájárul az emberek passzivitásához is, hiszen kinek van kedve ilyen légkörben "politikát csinálni".

A harmadik probléma, a kishitűség. És hogy még fokozzuk: a kishitűség divatja. Hogy ma Magyarországon divatosabb arról beszélni, hogy mennyire reménytelen a helyzet, mint arról, hogy milyen megoldási lehetőségeink vannak. A remények és az aktív tenni akarás romantikus idealizmussá vált, míg a passzív tétlenség a "békés elfogadás" pozitív megítélésében részesül. Békés elfogadás márpedig csak akkor megbecsülendő, ha az szükségszerű dolgokra vonatkozik. Ha valaki a megváltoztatható rosszat (vagy éppen vészeset) fogadja el békével és csendben, az nem követendő példa.

Következő probléma, hogy nincsen elegendő független információ-forrás, nincsenek közösségi terek, amelyek ehhez fórumul szolgálnának. Montesquieu szerint úgy helyes, ha egy demokráciában a döntéseihez szükséges információkról a lakosság nem az uralkodó palotájából, hanem a terekről értesül. Magyarországon márpedig nincsen az "uralkodói palota" egyik vagy másik pártjától független médium, és ez bizony a tömegmédia világában nem is elképzelhető, hogy legyen. Közösségi ellenőrzés alatt álló fórumokon viszont igen. Ilyenek volnának a civil szervezetek, klubbok, tematikus vagy rendszeres fórumok, érdekvédelmi csoportok, stb...

Hogy ma ez a helyzet, ahhoz nagyban hozzájárult a 40 évi szovjet megszállás, és az utána aminek emlékét ma maszatolni szokás. Najmányi László megfogalmazásában:
"A diktatúra emberek millióinak életét tönkretevő, máig ható lélekrombolásának éveit ma afféle kacsingatós össztársadalmi játéknak illik feltüntetni."

És tényleg, mert egyrészről az is volt, csak éppen nem össztársadalmi. És ez az a része volt a történetnek, amire nem illene olyan büszkének lenni. A mára és a Magyarországot sújtó vadkapitalizmusra én sem úgy szeretnék később visszaemlékezni, mint megmosolyogtató összekacsingatós időszakra. Mint azokra az évekre, amikor Pityukámnak odaszóltam a VI. kerületbe, hogy ugyan segítsen már, mert egy mélygarázst szeretnék oda építeni, mire ő mondta, hogy meglesz Bátyám a panama, csak várjál szépen a választásokig, addig ne borzoljuk a lakosság kedélyeit!
Tudom, hogy ez az időszak (a mát is beleértve) néhány embernek, köztük akár ismerőseimnek is gazdagságot hozhatott egy-két összekacsintás miatt. Zsíros panamák, mélygarázsok, illegális bontások, pénzügyi trükközések, radarépítések (persze mind-mind ügyeskedve), de egy társadalmat nem az alapján kell megítélnünk, hogy az uralkodó osztály hogyan járt benne, hanem úgy hogy mindenkit sorra veszünk. Az uralkodók mindig jól járhatnak, ha nincs aki korlátozza őket.