Egy csomo orszagban tilos blogot irni. Pl. Etiopiaban is.
Szaud-Arabia magyarorszagi nagykovetsegenek honlapja szerint Szaud-Arabiaban nyilvanos helyen tilos a tanc es a zene.
De peldaul az altalanos iskolaban, ahova jartam, tilos volt futni. Termeszetesen r`agozni is, enni oran, es aludni, valamint bizonyos helyzetekben nevetni is. Pedig a nevetest tenyleg lehetetlen visszatartani. Az alvast meg tudja talan akadalyozni a tanar, bar hozzateszem ez a kinvallatas mai bevett modszere is egyes hadseregekben. Tenyleg szornyu erzes. Amikor lecsukodnanak a szemeim, de eronek erejevel megprobalom nyitva tartani. Az egyetemen viszont van olyan tanarom, aki nyiltan kiall az alvashoz valo jogunk mellett, es nem ebreszti fel az el-elbobiskolot.
Egyszer kaptam egy intot, mert futottam a folyoson. Ezutan mindig futva kozlekedtem.
Emlekszem meg a kilencvenes evek elejere, amikor a tanarok elvettek a walkmanjeinket. Mert tilos volt az iskolaba walkman-t vinni. Azzal fenyegetozott az egyik, hogy belekeni a ragot az XY hajaba, ha nem kopi ki rogton. Marta neni meg hozzam vagott egy tolltartot, de amikor en csinaltam ugyanezt vele, azert rogton merges lett.
Hmmm. Semmi kedvem ahhoz, hogy Pecsen legyek. Pedig itt vagyok. Miert vagyok en olyan gyakran mashol, mint ahol lenni szeretneek?
Egyik baratom azt mondta, hogy mostanaban olyasmit erez, mintha kiegett volna, hogy mar nem akar mindenkit megvaltani. Lehet, hogy az emberek nem is akarjak, hogy megvaltsak oket, mert nekik igy a jo.
En nem tudom kinek mi a jo. Legeloszor is azt nem tudom, hogy nekem mi. Aztan hogy masoknak mi volna, arra mar sokkal tobb otletem van. De en is utalom, ha megmondjak, hogy nekem mi a jo. Anyuci! Nem, nem dohanyzom, de ha azt tenneem, akkor is az en dolgom volna.
Hidd el, tenyleg nem dohanyzom, mert a multkor fajt a tudom es a szivem is furan vert, es rajottem, hogy eddig minden elszivott cigaretta 90 %-a rosszul esett (vagy akkor, vagy utolag), es a maradek 10% miatt pedig nem biztos, hogy megeri. Tehat a tudom rendben lesz, helyette inkabb loni fogom magamat, az nem jar annyi fusttel.
haha
A multkor lehoztam Pecsre Giovannit, a noverem kutyajat. Egeszen osszebaratkoztunk, sokat setaltunk egyutt. Kedvenc karos szenvedeje, hogy kutyakakikat nyalogat. Probalom megertetni vele, hogy ez nem a leg celravezetobb modja annak, hogy megemeljem a kajaadagjat. Emellett ezt meg sem tehetem, mert abbol a fajtabol valo, amelyik nem tudja abbahagyni az evest, es ez akar egezsegkarosodashoz is vezethet, ha hagyom, hogy mertektelenul zabaljon. A masik, hogy lehet, hogy neki van igaza, es tenyleg jo otlet a kutyagumi fogyasztasa.