beszélgetés a pesti utcán

- Szia! Hogy vagy?
- Jól köszi, megyünk tüntetni.
- 4-kor végzek, lesz egy kis szabadidőm, megnézem én is. Ti melyiken lesztek?
- Kossuth-on már nem olyan jó a buli, átmegyünk Vörösmarty-ra. Ott ma kezdődik.
- Szolidaritási?
- Aha, szerintem ő is beszédet mond.
- Tessék?
- Sokan beszélnek, állítólag osztanak lufit.
- Akkor megyek én is.
- Van belépő?
- Á, ingyenes.
- Akkor biztos megyek. Hozom a gyerekeket is. A múltkori hidas tünti zártkörű volt, aztán nem engedtek be.
- Hát már nem könnyű bekerülni a jobb helyekre. Állítólag pénteken nagyon korán kell kijönni.
- Zsíros kenyeret sem adnak már, csak a bennfenteseknek.
- Semmi sem a régi. 18-án legalább akciójelenetek is voltak, arra érdemes volt kijönni. Persze korhatáros volt. Aki 18 alatt, vagy 70 felett volt, azt mind elvitték.
- Hát, nehéz megállapítani, hogy ki a huligán, akkora tömegben.
- Na jó, de azért az édesanyámat, aki járókerettel tud csak menni, őt igazán hagyhatták volna!
- Nézd, ez benne van a hibaszázalékban. A rendőrök is csak emberek. Nem látni abban a tömegben...
- Na jó, de az idősotthonból vitték el. Nem csak őt, mindenkit. Rájuk törték az ajtót miközben aludtak.
- Nézd! Lehet őket kritizálni, de azárt ha nem lennének, akkor ma sem tudnánk nyugodtan tüntetni.
- Tudod, igazad is van. Te! Hétvégén gyere át! Lesz egy kis összejövetel. Rokonomék jönnek traktorral útlezárni.
- Nofene! Ezt nem hagyhatom ki!
- Hú már ennyi idő van!? Indulnom kell, mert kezdődik.
- Na megyek én is, mert lekésem különben. Majd találkozunk!
- Ok. Szevasz! A zászlód ne hagyd itt!
- Köszi, csá!