Mi vagyunk az "átlag"!

Pont egy hét telt el azóta, hogy az ELTE rektora az iraki háborúból már jól ismert "megelőző csapást" mért saját diákjaira, akik nyílt vita fórumot kezdeményeztek a BTK-n, és akik mellesleg a Hallgatói Hálózat által nyújtott információs rendszer előnyeit is használják. Bizony ez volt az ő bűnük, nem más. Azért zárta be a rektor az épületet a BTK-án, mert azok a hallgatók, akik a fórumot szervezték, használnak egy alternatív kommunikációs rendszert. Olyan ez, mintha azért bélyegezne meg valaki, vagy csukná be előtted a munkahelyed kapuját, mert mondjuk használod a wiw-et. Vagy mert írogatsz az indymedia.hu-ra.

"egy egyetemen kívüli, azonosítatlan szerveződés által meghirdetett rendezvény okán, a kar épületének védelme érdekében" - állt az egyetemre kifüggesztett lapokon magyarázatként, hogy miért lett lezárva. Ha könyvben olvasnám ezt a sztorit akkor nevetnék rajta.
De ez itt történik közöttünk. Így is nevetek, mert nem tehet mást az ember. Rektor akkor is lehet valaki, ha a döntései nem egy rektorról árulkodnak.

De miért is bántanánk emiatt a rektort. Hiszen tudomásunk van róla, mert a hálózatban terjednek a hírek, mint az eltitkolt szagok, tudomásunk van róla, hogy valakik téves információkkal tömték szegény dékán fejét, majd a rektorét is. Tudomásunk van meghatározott személyekről is, akik félrevezették a rektort. Tudjuk, hogy milyen szakra jár az illető, hogy mi a neve, azt is hogy tagja-e a hallgatói önkormányzatnak, és azt is hogy pontosan mit mondott.

A hökök eközben meg egyre inkább nevetségessé teszik magukat azzal, hogy elhatárolódnak attól, ami nincs, és nem is volt:

"Az ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat ezúton fejezi ki tiltakozását minden olyan rendezvénnyel kapcsolatban, amely túllép a demokratikus párbeszéd keretein" - A demokratikus párbeszéd az, aminek keretet teremtettek volna ezek a fórumok, amiket néhány ember sikeres intrikái, és hazugságai nyomán betiltottak. Szegény ehök, ha fogalma volna róla, hogy mi az a demokratikus párbeszéd, akkor biztos nem rángana az idegtől rögtön, amikor hallgatók tőlük függetlenül szerveznek fórumot.


Végül is megtartottuk a fórumot és másnap a gyűlést is. Az egyiket a Tűzraktérben, a másikat meg a Lágymányosi Campus előtt, és nagyon elégedett voltam mindkettővel, mert elegen voltunk és jó emberek jöttek el, jól éreztük magunkat. Szerveztünk egy biciklis felvonulást (Minimal Mass), és másnapra egy mini alternatív tüntetést az Alkotmány utcába. A levelezőlistán lévők száma időközben többszörösére nőtt.

Mindenhol azt tapasztalom, hogy mindenkinek nagyon tetszik a hálózat szellemisége, és szerveződési elve. Az hogy a szabadságából senkinek sem kell leadnia. Nem kell csatlakozni valamihez, hanem éppen ellenkezőleg. Mindenki kiteljesítheti a hálózaton keresztül a szabadságát. Az információs rendszer előnyeit kihasználva valóra válthatja álmait. Még akkor is, ha ezek az álmk kicsik, és jelentéktelennek tűnhetnek. Az világ minden jó dolga ilyen kis álmokból épül fel. Ha sok-sok ember kis álmai valósulnak meg körülöttünk, az boldogságot visz a levegőbe. Minden ezeknél a pici dolgoknál kezdődik. Az első Minimal Mass megszervezésekor, vagy amikor először érünk el valamit ahatalomra nyomást gyakorolva, akkor érezzük meg, hogy jelentőségünk van. Amikor valaki felvet egy ötletet: például hogy legyen szelektív hulladék gyűjtés az egyetemen, aztán egy vagy két hónap múlva látja ezt megvalósulni, akkor büszke és boldog lehet, hogy ő is hozzátett valamit. Igenis rácáfolt arra a pusztító ideológiára, hogy a megválasztottakon kívül mindenki tehetetlen, és passzív tömegként kezelendő. A politika köztünk születik és rólunk szól. Egy kommunikáló egyetemi közösség képes rá hogy a döntési mechanizmust részvételivé változtassa, és alternatíváját adja a jelenlegi rendszernek.

Mi ezt tesszük. És ezért támadnak minket felülről a hatalom birtokosai. És akiket a hatalom csak "átlag polgárnak" és "átlag egyetemistának" nevez ezért szorítják meg a kezünket úton-útfélen, és mondják: csináljátok tovább, nem szabad abbahagyni.

Csináljuk tovább, nem szabad abbahagyni! Az átlag mi vagyunk. És most ebből az átlagból néhányan (kicsit több mint harmincan) írtak egy nyílt levelet Magyarország összes rektorának, hogy választ kérjenek tőlük arra a kérdésre, hogy támogatják-e a diákgyűlések ügyét.