Európa számít ránk!

Az ellenállás folytatódik. Ma tartják Párizsban az "Diákok és Létbizonytalanok Európai Gyűlését". Ez egy kiterjedtebb harc kezdete. Most történik az, ami korábban elmaradt, a tudatos építkezés.

A ma már visszavont törvény (CPE) elleni tiltakozásokat az a szenvedély vitte előre, amelyet a tiltakozók igazságukba vetett hite táplált. Ez adta az erőt, és a tudatos stratégiaalkotásra nemcsak idő nem volt, de a felfokozott hangulat sem kedvezett a higgadt végiggondolásnak.
Mint korábban már leírtam, a mozgalom most levegőt gyűjt, hiszen nem lehet mindig csak kifújni azt, mert akkor egyszerűen megfulladunk. A holnapi gyűlést nem véletlenül nevezték el "Európainak". A mozgalomnak (folyamatnak) elemi érdeke a nemzetközivé válás. Amikor a nemzetek feletti nagytőke és ipari lobbi nyomásának engedve hoznak törvényeket, olyankor nem lehet az ellenállást nemzeti szinten megragadva sikerre vinni. A globális elnyomással szemben globális szinten kell felvenni a harcot. Nemzetközi hálózatokban együttműködve, lokális akciókat összehangolva. Három szinten kell tehát cselekednünk: lokálisan, európai szinten, és globális szinten.

A társadalmi ellenállást kiváltó reformokat a kormányzat a gazdasági szükségszerűségre hivatkozva próbálja bevezetni. Vagyis amit ők gazdasági fejlődésnek neveznek, annak szükségszerű következménye a munkavállalók jogainak tövig metszése, a gyermekmunka támogatása, a 15 éven felüliek éjszakai munkájának támogatása, az emberek létbizonytalanságba süllyesztése. Mi ez, ha nem társadalmi visszafejlődés? Mi csupán annyit teszünk most, hogy nevén nevezzük a romlást, és nem hagyjuk, hogy jelmezbe bújtatva, ideológiába csomagolva próbálják eladni nekünk.
Az Egységes Nemzeti Koordináció - amely Franciaország teljes diákságát reprezentálja - számít most Európára! "Európa MI vagyunk!" mondják ők. És az európai emberek sorsa, a jövő, most a mi harcunkban nyugszik. A siker nem kérdés, hiszen amit eddig elértünk, az már óriási siker. Hogy lehet más a világ, az immár bizonyosság. A kérdés az, hogy ki az, aki ennek a folyamatnak részese volt, van, és lesz. Ki az, aki a történelmet velünk formálja ma. Hiszen a történelem ma közöttünk íródik, egyszerű hétköznapi diákok, munkavállalók, és minden öntudatra ébredő civil között. Azok között az emberek között, akik rájöttek, hogy a demokrácia nem gazdasági szakemberek véleményét, felső irányítást és politikai bábszínházat jelent, hanem öntudatos civil önrendelkezést. Egy demokráciában az emberek ellenőrzést gyakorolhatnak a hatalom felett, legyen az akár gazdasági, akár politikai. És ez az ellenőrzés semmiképpen sem korlátlan hatalmat jelent, hanem egy kontrollt, hogy nem tehetnek meg velünk bármit, és amit tesznek, az a közösség számára hasznot jelent.
Tudjátok, ahogy a kis herceg mondta az üzletembernek:

- Nekem - mondta - van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

Nincsenek a hasznunkra. Erre kell ráébrednie egy társadalomnak ahhoz, hogy változásokat indítson meg.

Ma a Diákok és Létbizonytalanok Európai Gyűlésén azért gyűlnek össze Európa fiataljai, hogy "elgondolkozzunk, és megalkossunk együtt egy politikai és gazdasági alternatívát minden létbizonytalanságot okozó folyamattal szemben, amelyek bennünket súlytanak". A kiadott nyilatkozat egy mindenhol égető problémának nevezi, hogy a társadalmi mozgalmakat elnyomják. Holnap erről is szóesik a válaszok keresése, az eszközök kiválasztása, és a követelések közös megfogalmazása mellett, valamint felhívják Európa országainak polgárait, hogy vegyenek részt a folyamatban!

Európa számít ránk, és Európa MI magunk vagyunk, mi akik a változást hozzuk! Új szelek fújnak a világban, most nincs más dolgunk mint vitorlát bontani, és egy boldogabb világ felé kormányozni hajónkat. Magyarországon is szerveződik már az egyetemeken a Hallgatói Civil Hálózat. Ezzel egyidőben megkezdődik az önszerveződés a társadalom egyéb területein is. Jelszavunk az "Önrendelkezés". Hiszen a demokrácia ezt jelenti. Hogy saját szűkebb és tágabb közösségünk ügyeit magunk intézhetjük, mi dönthetjük el, hogy milyen politikai, gazdasági keretek között szeretnénk élni. A civil önrendelkezés alapjára helyezett rendszer dinamikus rendszer lesz, amelyben a szabadság megalapozása, azaz a forradalom mindenkor zajlani fog. Állandó önvizsgálatot gyakorol az általános civil kontrollon keresztül, és a kidolgozott alternatívák beépítésével javítja a hibákat, újítja a rendszert. Nem határoz meg egy lehető társadalmak legjobbikát, egy elérendő célt, mint a magát ilyennek kikiáltó jelenlegi globális kapitalista rendszer. Nem lesz utazásunknak végpontja. Így konkrét végpont híján nem is csalódhatunk, hogy ahová indultunk ott nincsen hely, azaz utópia van. A dinamikus társadalom modelljétől a lehető legmesszebb áll az utópia, nem úgy a globális kapitalista rendszertől, amely a gazdasági szükségszerűségre hivatkozva olyan helyre próbál betuszkolni bennünket, ami nem létezik.

Nekünk, diákoknak óriási a felelősségünk a jövőt illetően. Nemcsak azért felelünk, és feleltek, amit megteszünk és megtesztek, hanem azért is, amit elmulasztotok, elmulasztunk megtenni.
A világ mindig "arra tart, amerre hagyod, hogy tartson."

Magyarország diákjai önszerveződjetek!
Mindenki együtt, győzni fogunk!