Munkához való jog
Kedden újra az utcára vonulnak a diákok, egyetemi hallgatók, munkavállalók és a szakszevezetek.
Egy valaki már jelezte, hogy keddre valószínűleg már Párizsba ér. Ahhoz, hogy találkozni tudjunk, fel kell vennünk a kapcsolatot. Ezért létrehoztam egy email postafiókot: parokamoka/kukac/gmail.com
Remélem kedden már együtt tüntetünk!
A fenti fotón egy korábbi Aix-en-Provence-i tüntetés egyik jelenetét láthatjátok a munkához való jog koporsójával.
Többen is felhívtátok rá a figyelmemet, hogy sokat írtam a tiltakozásokról, viszont arról, hogy mi ellen is van ez az egész, vajmi keveset.
Igen komplex kérdésről van szó, hiszen a tiltakozás túlmutat a CPE (a kritizált jogszabály) elleni fellépésen. A létező problémára (munkanélküliség a frissdiplomások körében) adható alternatív válaszlehetőségek sokkal komplexebb kérdéseket vetnek fel, és a jelenleg uralkodó gazdaságszervező-elvekkel mennek szembe.
Most bemásolom ide legutóbbi bejegyzésemhez írt egyik hozzászólásra adott válaszomat.
"A munkához való jog, mint alkotmányos jog, nem csak azt jelenti, hogy vállalhatsz munkát, ha tudsz, hanem azt is, hogy lehetőséged van erre.
Mint ahogyan a pihenéshez való jog sem azt jelenti, hogy pihenhetsz, ha tudsz.
És itt van egy minőségi kérdés, amit kisebb jogszabályok bontanak ki.
A pihenéshez való jog érvényesüléséhez milyen zajszint engedhető még meg (és a környezetedre ez milyen kötelességeket ró), vagy a munkáról lévén szó: milyen kötelezettségei vannak a munkáltatónak a munkavállaló felé. Milyen biztosítékok kötik meg a kezét. Ezek a jogszabályok azok, amik az alapjogok érvényesülésének színvonalát behatárolják. Ha a színvonal csökken - mint ahogyan a CPE esetében történik - akkor hiába hivatkozunk gazdasági fejlődésre, mert eközben egy politikai visszafejlődésről is beszélnünk kell. Milyen fejlődés az, ahol az emberek életminősége romlik? Fejlődés az egyáltalán?"
Egy valaki már jelezte, hogy keddre valószínűleg már Párizsba ér. Ahhoz, hogy találkozni tudjunk, fel kell vennünk a kapcsolatot. Ezért létrehoztam egy email postafiókot: parokamoka/kukac/gmail.com
Remélem kedden már együtt tüntetünk!
A fenti fotón egy korábbi Aix-en-Provence-i tüntetés egyik jelenetét láthatjátok a munkához való jog koporsójával.
Többen is felhívtátok rá a figyelmemet, hogy sokat írtam a tiltakozásokról, viszont arról, hogy mi ellen is van ez az egész, vajmi keveset.
Igen komplex kérdésről van szó, hiszen a tiltakozás túlmutat a CPE (a kritizált jogszabály) elleni fellépésen. A létező problémára (munkanélküliség a frissdiplomások körében) adható alternatív válaszlehetőségek sokkal komplexebb kérdéseket vetnek fel, és a jelenleg uralkodó gazdaságszervező-elvekkel mennek szembe.
Most bemásolom ide legutóbbi bejegyzésemhez írt egyik hozzászólásra adott válaszomat.
"A munkához való jog, mint alkotmányos jog, nem csak azt jelenti, hogy vállalhatsz munkát, ha tudsz, hanem azt is, hogy lehetőséged van erre.
Mint ahogyan a pihenéshez való jog sem azt jelenti, hogy pihenhetsz, ha tudsz.
És itt van egy minőségi kérdés, amit kisebb jogszabályok bontanak ki.
A pihenéshez való jog érvényesüléséhez milyen zajszint engedhető még meg (és a környezetedre ez milyen kötelességeket ró), vagy a munkáról lévén szó: milyen kötelezettségei vannak a munkáltatónak a munkavállaló felé. Milyen biztosítékok kötik meg a kezét. Ezek a jogszabályok azok, amik az alapjogok érvényesülésének színvonalát behatárolják. Ha a színvonal csökken - mint ahogyan a CPE esetében történik - akkor hiába hivatkozunk gazdasági fejlődésre, mert eközben egy politikai visszafejlődésről is beszélnünk kell. Milyen fejlődés az, ahol az emberek életminősége romlik? Fejlődés az egyáltalán?"
3 megjegyzés:
Nem értünk egyet. Franciaországban a frissdiplomás munkanélküliség egyik fő oka, hogy rendkívül rugalmatlan a munkaerőpiac. Így aztán senki nem fog téged felvenni, ha fiatal vagy, mert utána borzasztó nehéz kirúgni az alkalmatlanokat.
Lehet, hogy sokaknak furcsán hangzik, de ha rugalmasabbá tesszük az alkalmazási feltételeket a kimenő (=elbocsátási) oldalon, akkor kimutathatóan növekedni fog a munkaerő-kereslet.
Ennek megfelelően erős az állítás, hogy az emberek életminősége romlik, hiszen ez a törvény vélhetően elősegíteni a munkahelyteremtést, ezáltal a gazdasági növekedést és az életszínvonal emelkedését is. És bizony, ha a franciák meg akarják tartani a cégeiket, akkor enyhíteniük kell a szabályaikon, különben a cégek egy része a távozás mellett dönt. Így aztán a felelős politikai döntésnek azt tartanám, ha a kormányzat nem lépne vissza a jogszabálytól.
Ez a kérdés egyáltalán nem egyszerű. Amint azt havaspress is írta, a munkáltatónak nem tesz jót a pályakezdők túlzott védelme. Ez pedig a munkáltató érdekei ellen való, amiből egyenesen következik, hogy a munkáltató nekiáll más helyet keresni, ahol megtermelheti a jól megérdemelt profitját. Ennek viszont az a következménye, hogy az ország gazdasági potenciálja csökken.
Itt ütközik a szociális biztonság a gazdasági érdek, lehet választani. Azonban ennek a döntésnek középtávon - 10-20 év - hallatlan következményei lehetnek, különösen akkor, ha a pl. Kínára fordítjuk tekintetünket.
Azt hiszem, nincs vita közöttünk, csak némileg elbeszélünk egymás mellett.
Igaz, a gazdaság nem tabu a demokrácia számára. Sőt, az embereknek joguk van (és legyen!) tüntetni, bár arra érdemes vigyázni, hogy meddig fajul, de ez a gyülekezési szabadság lényege. Aki ismer engem, tudja, hogy semmiképpen sem akarnám elvenni ezt senkitől.
Viszont nekünk is jogunk van kifejteni a véleményünket az ügy kapcsán és bizony úgy gondolom, hogy maguk ellen tesznek a tüntetők és a korábban kivívott szolidaritás, szociális háló fenntarthatatlan (hogy miért, az nem tartozik ide szorosan), így a kormányzatnak valamit lépnie kellett az ügyben. És ha az életszínvonalukat fenn akarják tartani, akkor bizony néhány ilyen kényes lépést is meg kell tenni, sőt, pár év múlva sokkal fájdalmasabb reformok jönnek a franciáknál is.
Persze meg lehet buktatni a kormányt (demokratikus eszközökkel, persze) és populistákat választani, akik mindent megígérnek, csak éppen a globalizálódó világgazdaságban ennek nincs sok realitása még középtávon sem. Mielőtt valaki félreérteni, még mindig a franciákról beszélek...
Megjegyzés küldése