"Az ember részben már kiszabadította magát a hazugságok és a brutalitás ködéből, amely születésétől fogva leigázta, s részben megszabadult a bajonettek, a pénz, a törvényesség és a képmutató tudomány imádásától.

Miközben az ember megszabadítja magát ettől az inzultustól, jobban megérti önmagát, és ha egyszer megértette magát, felnyílik előtte életének könyve. Ebben azonnal meglátja, hogy korábbi élete nem volt más, mint gyűlöletes szolgaság, s hogy a szolgaság gúzsa elnyomorította vele született jó képességeit. Meglátja, hogy ez az élet teherhordó állattá alacsonyította, valaki rabszolgájává vagy mások urává, vagy olyan ostobává, aki széttépi és eltapossa mindazt, ami jó az emberben, ha megparancsolják neki. De amikor a szabadság felébred az emberben, földbe tapos minden mesterkéltséget, s mindent, mi az ember alkotóképességének útját állja." (Nyesztor Mahno: Az anarchista forradalom)