Forró hangulat Görögországban

Az egyetemek magánkézbe adását lehetővé tevő törvény tervezett beiktatása váltotta ki azt a kiterjedt ellenállási hullámot, amiben görög egyetemi hallgatók tízezrei aktivizálták magukat. (ugyanez az oka a diákok ellenállásának Chilében jelenleg) Június 7-én már 320 egyetemi épületegyüttes vontak blokád alá, ami 75%-a Görögország teljes egyetem-állományának. 15000 diák vonult fel Athénban, és 10000 Thesszalonikiben 8-án.

Az elfoglalt egyetemek térképét itt tekintheted meg!
Indy cikket itt találsz!

A diákok Görögországban is saját nagygyűléseiken gyakorolják a részvételi demokrácia új döntéshozási mechanizmusát. Itt kapnak bizonyságot arról, hogy az a másik társadalom, amiről néhány idealista mindig beszélt nekik, és amiről egymás között elmélkedtek, vagy éppen szkeptikusan tekintettek az elképzelésre, szóval ez a társadalom ez nem csak hogy lehetséges, nem csak hogy megvalósítható, hanem már létezik is.
Ott, ahol emberek összeállnak, hogy megvitassák ügyeiket, és sorsuk felett rendelkezzenek, magukat egy artoritástól függetlenítve, ott nemcsak az ellenállás, hanem maga a társadalom születik meg.

És ugyanez történik Chilében és Franciaországban is, miközben a német diákok között is fel-fel lángol az ellenállás, valamint a magyarok is tüntetni készülnek a "reformok" ellen.
Ugyanazok az események ismétlődnek egymás után Európa országaiban (és Európán kívül is). Úgy néz ki, hogy a "neo-liberális" célok eléréséért hozott kormányzati döntéseket nem olyan egyszerű keresztülverni a fejlettebb civil társadalommal rendelkező országokban.
Az erőszakos piacosítás végső soron semmiben sem különbözik a társadalmi akarattal szemben folytatott erőszakos államosításnál. Most újra felmerül a kérdés, hogy mit jelent a demokrácia ebben a kontextusban, amit az athéni események teremtettek? Néhány gazdasági szakember véleményét arról, hogy miként lenne a legjobb az egyetemeknek, és az embereknek, vagy pedig azt, hogy maguk az emberek dönthetnek arról, hogy milyen gazdasági rendszerben szeretnének élni. Mint ahogy a politikai rendszerről is az emberek döntenek végső soron, és ha már végleg semmibe véve és megalázva érzik magukat, akkor kieresztik a gőzt és fordítani tudnak a sorsukon. Mint a felgyülemlett nyomás, ami kilövi a palackból a dugót. Sokáig úgy tűnik, hogy bírja az a palack, bár néhányan mondogatják, hogy baj lesz belőle, ha tovább rázzák, de az a valaki csak rázza, mert nem törődik az intő hangokkal... a nyomás egyszer csak kilöki a dugót.
A dolog még jobban el fog fajulni, ha az ellenállást erőszakkal akarják megtörni, a követeléseknek pedig nem engednek. Befogják a képzeletbeli palackon a dugót, és csak rázzák tovább, és ilyenkor nem marad más út, a palack felrobban. A társadalom is így robban, ha belső nyomás nem talál utat magának. Ha a hatalom nem fórumot teremt a kritikának, hanem elnyomja azt. A végső szó mindig a miénk.

Ami ma Európa nagyvárosaiban történik, nem elszeparált események egymást követő halmaza. Az a rendszer, amit neoliberálisnak, vagy újkapitalistának szoktak nevezni, válságát éli. Ebben a válságban a legmélyebb és a rendszer számára legveszélyesebb az a lappangó legitimációs válság, aminek hatására a feszültség egyere csak nő a társadalmon belül. Az, hogy az emberek úgy érzik, a politikát nem ők alakítják, hogy nincsen közük hozzá, sőt a magát legitimnek mondó hatalom azt is megkérdőjelezi, hogy az ő - vagyis az emberek - döntése bármilyen alapul szolgálhat a döntések meghozalatakor. Amikor egy döntést akkor is meghoznak, amikor az érintett réteg teljes egésze, a társadalomnak pedig döntő többsége elutasítja azt, olyankor a legitimitás hiányának ténye felszínre kerül. Azonban a lappangó legitimációs válság azt jelenti, hogy a rendszerben állandóan jelen van ez a hiány, hiszen a társadalmi részvétel hiánya miatt hiányoznak a visszacsatolások, és a kontroll, amik a döntések létjogosultságát biztosítanák. Így a kérdés nem az, hogy mikor hoz valamelyik kormányzat az embereknek nem tetsző döntést, hanem az, hogy képzeletbeli palackunkon a dugó melyik döntés után érzi úgy, hogy végképp nem tud a helyén maradni.